Ebgondolat, avagy a Boldogság záloga

Már kapható 
az "Ebgondolat,avagy a Boldogság záloga" című regény a főszereplésemmel, melyből itt részleteket olvashatsz. A képen látható kutyus vagyok én.

Kukázásom láttán az okostojások elkezdenek zsörtölődni, hogy mégiscsak felháborító,amit művelek. Szerintem meg az felháborító, hogy rengeteg kóbor eb él a nagyvilágban, és a napi betevőért kénytelenek néha drasztikusnak tűnő megoldáshoz folyamodni, lásd kuka felborítás, vagy kukászsák kiharapdálása. A zsörtölődőktől kérdem, talán le kéne ülnünk a kukák mellé, és várni, hogy a kaja előmásszon belőle? Ez persze költői kérdés volt, bár,ha meg is történne, lehet közben éhen halnánk.

Farokcsóválás következett, ami az egyik legfontosabb funkció számomra, hiszen általa adom a külvilág tudtára pillanatnyi lelkiállapotomat. Nincs kecmec, ez mindig feltétel nélküli, őszinte megnyilvánulás, s nem ártana, ha az emberek is rendelkeznének egy ilyennel. Tudom, viccesen hangzik, és furán nézne ki, ha mindannyiótoknak farka lenne, de volna egy hatalmas előnye. Szavak nélkül ismernétek mindig társatok lelkiállapotát. Persze, ahol nem az őszinteség a mérvadó, ott lehetne hátrány is. Számunkra, ebeknek az őszinteség egyik alaptulajdonságunk, míg ti megannyi álarcot felhalmoztatok lélekszekrényetekbe, de bocs,ha tévedek.

Depi ellen gyógyszer? Pszichológus? Ugyan már! Egy kutyus szeretete a

 legjobb gyógyír. Ha nem állsz túl jól anyagilag, javaslom ne

 bernáthegyit szerezz be, az amúgy is elég mamlasz.

….Ha már ez szóba jött, nagy tévedésbe vagytok a parancsszavakat illetően. Nem azért ülünk, vagy fekszünk le, mert ezt parancsoljátok, hanem szabad akaratból így döntünk, és egybe örömöt akarunk okozni a gazdinak. Ám például, ha valamiért meg vagyunk rá sértődve, fülünk botját sem mozdítjuk a parancsolgatására.

Visszatérve a Gazdihoz én már másnap megbocsájtottam neki, hogy lusta nemtörődömségből nem vette komolyan vészjelzésemet, ám ő egyre mélyebbre ért azon a bizonyos lejtőn, melynek az elején „ÖNVÁD” felírató tábla összegezte lelkiállapotát.

Egy gyárban dolgozott, s délutános műszak előtt kénytelen volt

 józan maradni. Ilyenkor fél délelőttöket csak feküdt és könnyes

 szemmel a plafont bámulta. Odabújtam mellé, hogy enyhítsek

 fájdalmán, de attól tartok van olyan fájdalom,amit még a

 kutyaszeretet sem képes legyőzni. Legszívesebben a tudtára

 hoztam volna különleges képességemet, az tutira simán kirántotta

 volna a letargiából. De egyben el is szakít tőle, ha nem tudja

 magában tartani a titkot, mert egy kutató intézet jókora

 summáért cserébe tutira felvásárolna engem, bár még a gondolata

 is sértő , sőt vérlázító számomra. Én nem vagyok sem eladó, sem

 kísérleti nyúl. 

Az ebek szabad, és büszke családjába tartozok. 

 Szóval

 épp ellenkezőjét értem volna el, ha felfedem titkomat, tök egyedül

 marad, és tele pénzzel csak még többet piál. Nem tehettem hát

 mást,mint szeretetemmel próbáltam pótolni azt, ami pótolhatatlan

, de ilyen kihívással még egy gondolkodó eb sem képes megbirkózni

. Egy szó, mint száz, képtelen voltam visszaráncigálni az

 alkoholizmus egyre ingoványasosabb lejtőjéről, így szomorúan, de

 el kell ismernem, a mi esetünkben kudarcot vallott az a mondás

, hogy a „Szeretet bármit legyőz”. Azt a tengernyi fájdalmat, és

 önmarcangoló érzést nem győzhette le. Mindennek függvényében

 sajnos még hírből sem volt a fajotok jeles képviselője az utóbbi

 hónapokban a gazdim. Sőt annyira nem, hogy felmerült bennem az

 a riasztó gondolat, a sört jobban szereti mint négy lábú barátját

, ami enyhén szólva elég ciki rám nézve. Hiszen én számára a

 lasztit visszahozó, vidáman szaladgáló, vagy épp bánatosan néző

 csupaszív lény vagyok, míg a sör csak lelketlen folyadék, ráadásul

 hasonló szaga van,mint a pézsma pocok szellentésének. Mégis

 mindennek ellenére, fontossági sorrendben fölém kerekedik. Főleg

 amikor egyik üveg tartalmát a másik után töltötte át mohó

 kortyokkal a gyomrába, még szerencséje, hogy nem lefetyelnie

 kellett tálkából. A „folyékony kenyér” kifejezés szerintem egy

 masszív piás agyából pattant ki, mikor a gonosz Sors összejátszott

 ellene, és rövid időre kijózanodott.

Szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy a Gazdi hozzám fűződő kapcsolatára nemhogy építőleg hatott volna a sör, hanem az üres üvegek számának növekedésével egyenes arányban rombolta. Jól láthatólag fokozatosan átvette felette az irányítást, mondhatni leépítette agyilag, mégis csak nyelte, és nyelte,mintha egy sivatag közepén az élete függne tőle. Néha olyan szintre lesüllyedt benne a csodálatra méltó emberi értelem, mely faját messze az állatok fölé emelte, hogy felmerült bennem elgurítok egy lasztit és határozott vakkantásokkal utasítom hozza vissza. Persze más oldalról nézve a sör egyfajta csodaital, hiszen több évezredes evolúciós folyamatot képes a visszájára fordítani pár óra leforgása alatt. Komolyan mondom szégyelltem, hogy vele vagyok, amikor letámolygott utánpótlásért a közeli kis közértbe és magával vitt. „Nem velem van.” tagadtam volna le legszívesebben az egész világ előtt, de amilyen kutyajó szívem van, még ilyenkor se tudtam haragudni rá.  

Örömmel értesítem az érdeklődő kétlábúakat, hogy történetem ezen az elérésen elérhetővé vált: 

https://www.libri.hu/konyv/kerekgyarto_denes.ebgondolat-avagy-a-boldogsag-zaloga.html?fbclid=IwAR0Qjr2mfRXDJSJMWpLcMPIcCYpWpTHeXVCKrUTX8CGMH76Gglp1F3kVeHg

Itt részletek olvashatók belőle:

„A legtöbbünk földi küldetése, hogy boldogságot csenjünk a Gazdi

 szívébe, ami nem csekély feladat egy olyan világban, ahol percekig

 kell simizést kunyerálnunk, mire a Gazdi "kidugja fejét a mobiljából".

A Gazdink iránti Szeretet vezérel minket kételyek nélkül szívünkben. Talán ez Isten ajándéka számunkra, mi pedig Számotokra vagyunk az ajándékai, és útmutatásai egyben, hiszen,ha szemünkbe néztek, szavak nélkül mondjuk el mi a helyes irány.

- Valami azt súgja kóbor kutyus vagy. - lépett mellém, és óvatosan végigsimította hátamat.

Két hónapnyi simi nélkülözés után sejtheted, eszem ágában sem volt a kezébe harapni mert megérintett idegenként, sőt intenzív farkcsóválással adtam tudtára mennyire díjazom tevékenységét.

- Nagyon kilehetsz éhezve a szeretetre. - összegezte reakciómat, mire a farkcsóválásra rátettem még egy lapáttal.

De fejlődjék bármily magas szintre ez a fene modern világ, robot kutya sosem helyettesíthet minket, hiába lesznek majd olyan funkciói, hogy mondjuk labda visszahozás, pitizés, macskakergetés. Amit úgy igazából szívből teszünk, azt sosem tudják valamilyen hülye program által életre kelteni ezt már most biztosan kijelenthetem, és ehhez nem szükséges, hogy Nostredamus reinkarnációja legyek egy Spániel testében élve.

Csak néhány emlékfoszlány maradt meg bennem kölyökkoromból. Anyu közelsége, szeretete, mikor hozzábújtam és ő végignyalta apró boldog testemet. Olyankor annyira kerek volt számomra a világ, hogy a leggömbölyűbb laszti sem vehette fel vele a versenyt. Na meg persze apu ugatása, mely maga volt a biztonság érzet számomra. Ha ő ott volt velünk, éreztük, biztosabb,hogy meg véd minket bármitől, minthogy másnap felkel a Nap.

Szerelem első szaglásra...

Igen, irigykedhettek ránk, hiszen akár hosszú ismerkedés után rádöbbenhettek, hogy mégsem a másik az Igazi.

 Nekünk elég egy szaglás :)

Bár már jócskán kinőttem a kölyök korból, de lesz,ami lesz, be kell

 vallanom a mai napig imádok fogócskázni a pillangókkal, bár, ha tudnának

 gondolkodni, bizonyára másképp neveznék ezt. Ugyanis abból állt

, hogy hajkurásztam őket vidám vakkantások közepette, s habár

 mindig kicseleztek, vagy egyszerűen csak magasabbra szálltak,

 mégsem untam meg ezt a játékot. Valahogy számomra ezek a kis

 lények a szabadság megtestesítői voltak, s valójában el sem akartam

 kapni őket, csak valahogy közben én is annyira szabadnak érzettem

 magam, mint soha máskor, mintha a hajkurászás alatt pillangóvá

 változott volna a lelkem.

Már megint az a kortalan sötét fazon kaszával a kezében. Nem szeretnék viccet csinálni belőle, de egyszer már beállhatna a mezőgazdasági munkások közé, hogy valami jót is tegyen. Persze, amennyiben a lélek tovább él, nem sok sikerélménye lehet hál'Istennek.

„Néha azon elgondolkodok,

Az emberek mikor boldogok?

Egész nap lótnak-futnak, mint a hangyák.

Na mindegy. A lényeg, hogy a csontot nekem adják.”

A Szeretetet

bármilyen mélyre is börtönözzük be lelkünkben,

képes onnan kitörni mindenféle segédeszköz nélkül.

Elég egy kutyus pillantása, és láss csodát,

az ajtó máris nyílni kezd.

  EBGONDOLAT,

AVAGY A BOLDOGSÁG ZÁLOGA

Már megjelentem...

https://www.libri.hu/konyv/kerekgyarto_denes.ebgondolat-avagy-a-boldogsag-zaloga.html

RÖVID TARTALOM

Bubi/spániel/ egy sebész-feltaláló beavatkozása nyomán emberi szintű gondolkodásra válik képessé, ám kutya „énjét” sem veszíti el. Úgy dönt nem hozza sem a sebész, sem a nagyvilág tudtára „ebfeletti” képességét, mivel nyugodt, békés életre vágyik egy szerető gazdi mellett. Ám ez csak rövid időre adatik meg számára, mert az események alakulása során, több ember sorsa, sőt akár élete is rajta múlhat.

Minden bizonnyal a sebészeti beavatkozás kapcsán, fokozatosan erősödő fejfájás és szédülés jelentkezik nála.  Érzi, hogy vissza kéne térnie a sebészhez, ám a műtét miatt lehet elveszítené különleges képességét, s így egyben annak lehetősét is, hogy a számára nagyon fontos emberek életét jó irányba terelje. Mindeközben a fejfájás egyre jobban kínozza, s, ha sokáig vár, talán már sebészeti beavatkozás sem segíthet rajta. Sürgősen döntenie kell, önmagát mentse meg első sorban, vagy az embereket, akiket tiszta szívéből megszeretett?

Kiemelt részek:

https://blog.poet.hu/eb/ebgondolat-avagy-a-boldogsag-zaloga---reszletek

01. rész

https://blog.poet.hu/eb/ebgondolat-avagy-a-boldogsag-zaloga-01

02. rész

https://blog.poet.hu/eb/ebgondolat-avagy-a-boldogsag-zaloga-02

03. rész

https://blog.poet.hu/eb/ebgondolat-avagy-a-boldogsag-zaloga-03

04. rész

https://blog.poet.hu/eb/ebgondolat-avagy-a-boldogsag-zaloga-04

- Nincs semmi baj. - folytatta suttogva. - Hihetetlen, de nem érzek félelmet, pedig attól tartottam nagyon rémisztőek lesznek ezek a pillanatok.

- Csak hallucinálsz az agyrázkódás miatt. - dobott 

reményből fonva mintegy mentőövet magának is a Gazdi.

- Talán igen, de akkor roppant élethű ez a hallucináció. Annyira békés, mintha...

Miközben beszélt, mindvégig simizte lassan a hátam, de hirtelen

 abbahagyta. Vártam pár pillanatot, aztán orommal picit

 megböktem, mint máskor is, ha hanyagolja számomra

 legkedveltebb tevékenységét. Ám most hiába volt a nógatás,

 mert többé már nem mozdult keze. Írhatnék egy riasztó sötét

 lényről, mely elvette tőlünk, ám én csak az Életben hiszek. Arra,

 hogy útra kelt lelke a másik világ felé, ahol majd egyszer újra

 együtt leszünk, azonban ott már örökre.

Persze mindez akkor a legkevésbé sem érdekelt, mert a Fájdalom és a Bánat, mint két hívatlan vendég, a semmiből szempillantás alatt óriássá cseperedett, és keresztül kasul belakták lelkemet. Gondolom a Gazdi is hasonlót érezhetett, ráadásul hozzá még kicsivel később, a kezdeti sokk után, bekopogtatott az Önvád is, „aki” kinézetre a hasonmása, csak vaskalapot hordva szúrós szemmel néz, méghozzá jogosan. Hiszen,ha nem veszi semmibe jelzésemet, és ő megy előre az adódott vészhelyzetben, ahogy a családfőnek illik, Andrea még mindig élhetne. Sajnos ez egy olyan hibás döntés volt, ami egy életen át végig kíséri kérlelhetetlenül. Amennyiben képtelen megbocsájtani magának egy lejtő várja, ahol nincs megállás, ha nem kapaszkodhat meg segítő kézben. Én sajnos a tappancsomat hiába nyújtanám. A Gazdi esetében ez a lejtő a sör nevezetű folyékony kábulat volt, melyhez a lelkiismerete elől menekült.

Kezdetben, míg a harag erősebb volt bennem a józan észnél, komolyan elszántam rá magam, hogy mindaddig faképnél hagyom a Gazdit, amíg a nyomára nem bukkanok annak az emberi hulladéknak. Lehet most úgy érzed túl súlyos a megfogalmazásom egy sima betörő kapcsán, de kíváncsi lennék hogyan gondolnád, ha téged érint személyesen a „látogatása”? Persze, ha már emberi szintű tudattal bírok, elég ciki lett volna rám nézve, ha állati ösztönök vezérelnek, így néhány óra elteltével már letettem tervemről. Lehet megtalálnám azt a mocskot, bár elég kevés az esély rá, de csakis különleges képességemet felfedve tudtam volna rács mögé juttatni, amit nem szeretnék megtenni még ilyen áron se. Így hát maradtam a Gazdi mellett, de bíztam benne, egy nap a Jó Szerencse mellém csapódik séta közben és beazonosíthatom szag alapján a betörőt. Persze ez még kevés, hisz dühödt ugatással nem hozhatom a Gazdi tudtára ki ő. Ám,ha helyi lakos, kis időre elkóborolva simán kiderítem hol lakik, aztán majd kiagyalom hogyan tovább.