Neszi

eNeF• 2023. február 25. 18:42

Első napon

Felébredek, hát mit látok?

Írtak rokonok, barátok,

meg ismerős, nem csak kettő,

milyen legyél új esztendő!

Ezt kívánom én tinéktek,

kiktől betűk felém léptek,

azoknak is, akiktől nem,

ha már a papírnak dőltem:

Egészséggel mindent győzve

legyen erőd megkettőzve!

Ki meg beteg kapjon lábra,

ne gyötörje az továbbra!

Öröm legyen szívben nálad,

ahogy ez év nyomja vállad!

Abba rejtse éje, napja,

alig győzze amint kapja!

Falat korttyal a torkodon

szintén könnyítsen sorsodon!

Míg esztendő végére ér

jusson neked kolbász, kenyér!

Zsebeidben a bankjegyek

mondják: mindent könnyen vegyek!

Ne zizegjen nálad árván

ami úgy fogy dolgok árán!

Boldogság az végig űzzön!

Utána járj szívvel tűzön!

Énekeljen minden percben

Kerubod az önfeledten!

Neszvecskó Ferenc

Peiting

2023.01.01.

Szólj hozzá!

Egyéb

eNeF• 2023. február 25. 18:39

Ej, asszonyom!

Ej, asszonyom, a levese!

Oly finom, hogy nincs neve se!

Tyúk után még csak-csak kapott,

mire íz rak díszt és ragot,

de azok jól el nem mondják

amint torkon azt kibontják!

Elidőzik nyelv meg bimbó,

ízeivel jön mily hintó!

Ring! Elszáguld egész testbe!

Minden sejtjét szépre festve!

Bejárja az összes zugot,

dicséri ki ilyet tudott!

Összerakni fűszert, növényt,

orgiából ilyen töményt!

Merni egyre nagykanállal,

csukott szemmel, teli szájjal!

Ahogy telik bent a bendő

hiszi azt, hogy selyemkendő!

Víggá teszi minden korttyal,

szinte szól ott tőle bordal!

Tányér számol gyorsan hármat,

elringatja fejet, vágyat,

sóhaj száll, már nincs heve se:

Ej, asszonyom, a levese!

Neszvecskó Ferenc

Peiting

2022.12.30.

1 hozzászólás

Egyéb

eNeF• 2023. február 25. 18:36

Valamikor

Valamikor advent táján

szívemnek a fenyőfáján

megjelennek régi fények,

közöttük volt, drága lények,

szeretettel körbelengten

megölelnek éji csendben.

Nem törődve a valóval

megtöltik a szívem jóval,

az öleli, őrzi őket,

velük közös szép időket.

Valamikor advent táján

sok boldogság néz csak árván,

felkeresnék ők a jászolt,

de az élet mindre rászólt,

kínra kaptak magányt púpnak,

nem szolgái már az Úrnak.

Az se nekik, rég eltévedt,

hite meg a borjún éledt,

nem nyújt gyógyszert, vígaszt, reményt,

elfelejt itt minden szegényt.

Valamikor advent táján,

-ami nekem nem is jár ám! -,

hány fájdalom mindig éget,

fa alatt sem ér az véget!

Korhol Istent, említ Jézust,

pokolra küld álszent klérust,

mit érnek ők valahányan,

ha nyomor nő e hazában?

Szegényeknek nincse hízik,

elfogynak mind ki hisz, bízik.

Neszvecskó Ferenc

Peiting

2022.12.26.

Szólj hozzá!

Egyéb

eNeF• 2023. február 25. 18:34

Egy köszönöm

Szólt az Imre, kicsi, púpos, vézna:

„Anyám vár. Gyere el, lehet még ma?”

Nézett hozzá fájón, örök kínban,

csínjaim rögtön tetemre hívtam.

Tizenhárom évem végig jártam,

bűnre ellenük ott nem találtam,

abból egy sem volt náluk mögöttem,

nekik mindenhol mindig köszöntem,

így keresztem feléjük nem lehet,

anyja feledte rég a hetvenet.

Nyikordult ajtó, kilinccsel sírva,

küszöbön át, sóhajt alig bírva

bennem szegény látta hová betér

oda adni jár templomi egér!

Egy fáradt hang hullt: „Ülj le minálunk!

Csak egy köszönöm mivel mi várunk.

Hallom pofonért tanárod verted.

Ez mit köszönünk! Hogy ezt te merted!

Mert fiam kicsi volt, púpos, vézna,

iskolában mindenkinek préda!

Tanár hitte, ütve kell nevelje!

Apja nem volt, ki miatt ne merje.

Én csak sírtam, összetörve, gyáván,

nem volt ki segítsen szegény árván!

Igazgatója tanárát védte,

szenvedést sors naponta kimérte!

Púpját simogatták, hoz szerencsét!

Nyomora álma lett a félt nem lét,

lelke nyílott ott csak a halálnak,

öröm percei rá nem találtak!”

Kiestem ajtón, igen fehéren,

három év után lett ez a bérem.

A lánya volt az igazgatónak

ki ütve adott erőt a szónak

nekem tornaórán, hol a lábam

botlott el kéz helyett a labdában.

Az meg így ráért, hát gyorsan felelt,

mielőtt az ész hozzá útra kelt.

Öklöm elsuhant, át a cél fölött,

de a tanár félelemtől nyögött.

Tanterembe küldött, hétnek vége,

indultam volna haza már végre.

De nem! Várjak! Szó nélkül ajkakon!

Távoztam lazán, át az ablakon.

Hétfőn jött be órára a tettes,

az igazgatónő, a helyettes,

e három várta a bocsánatom,

cserébe nem növelték bánatom.

Megkapták. Beírás elfelejtve,

ám jött egy köszönöm, szívből ejtve.

Neszvecskó Ferenc

Peiting

2022.12.01.

Szólj hozzá!

Egyéb

eNeF• 2023. február 25. 18:32