Neszi

Őrizd! Őrizd Te is a szerelmet!

Hol igaz szív igaz szívre lelhet!

Mennek együtt bele a világba,

egymást látva, ölelve, imádva!

Úgy cipelnek közösen sok álmot

nem érzik a rájuk rakott jármot!

 

Őrizd! Őrizd Te is a szerelmet!

Ahol élet mily értelmet nyerhet!

Átfest létet, nyomorult világot,

hol sosem volt ott is lát virágot!

Láttat minden, minden földi szépet,

boldoggá tesz gazdag-szegény népet!

 

Őrizd! Őrizd Te is a szerelmet!

Gyönyört, mámort idő így terelhet!

Int a végnek: Utat ne itt járjad!

Világodba szíveket ne várjad!

Legjobb az, ha nem is jársz semerre!

Érző szív ellen ne juss sikerre!

 

Őrizd! Őrizd Te is a szerelmet!

Akkor lelked másiknak felelhet!

Átöleli, karjaiba zárja,

becézése tájait bejárja!

Létezésed nem hull majd közönybe

ha öröm rakja szemedet könnybe!

 

 

Neszvecskó Ferenc

Bad Herrenalb

2020.12.21.

Születtem én, mikor gólya sztrájkolt,

bölcsőmnél a bánat egyből lájkolt.

Vidult: Veled sokszor szökök szárba!

Mikor időd lesz magányos, árva.

Hányszor növök nálad fel az égig!

Utat oda káromkodva végig!

Ki ott lakik az is hallgat némán,

hiszi azt, nálad nincs szükség én rám!

De én vissza-vissza térek orvul,

ha düh olykor belőled kicsordul.

 

De a mózeskosár napos túloldalán

szeretet osztozott örömmel víg dalán.

Megszokásból jöttek édesanyám nyomán,

sokszor segítettek, ha sors szólt mostohán.

Már akkor ígértek annyi földi szépet,

virágot, Tündért, angyalt, s álomképet!

Ajándékul hozzá nagy szívet is, érzőt,

néha a fájdalomtól majdnem elvérzőt.

És gondfelhőt ráncos, komor homloktájon,

őket űző mosolyt, hogy ne nagyon fájjon.

 

Évek múltak, velük raktam meg zsákom,

oly nehéz néha e fáradó háton.

Kiraknék sokat, őket újra élve,

de őrizgetném, veszteségtől félve.

Van olyan, mely szökik, mert nem találom,

később meg jön, mint visszatérő álom.

Gyűjtögetem mind, azt is, aki lájkolt,

igaz érzés visz, mi sokszor csak vágy volt.

E tenger vizén vígan elterülve

légy velem Tündérem együtt merülve!

 

Neszvecskó Ferenc

Bad Herrenalb

2020.06.19.

Régi idők, terv ott festett álmot,

mire többi más-más színnel felelt,

többnek tetsző kapott közös jármot,

nyertes volt az melyik életre kelt.

 

Régi idők víg hangviharában

más volt az életnek színes dala,

most hazugság folyton jön a mában,

köztünk itt van a hallgatás fala.

 

Régi idők szemfényvillanása

intett köztünk cinkosan oly sokat!

De ma már az sincs meg, sem a mása,

a kacaj is veszített hány fogat!

 

Régi idők néznek ránk legyintve,

-mikor száj azt tudta, mit akarok -,

most mind azt hinti -sokszor beintve-,

szerinte másikban mi kavarog.

 

Régi idők volt reménysugára

szórja közénk gyűlölet magjait,

van ki néz rá, mint hívő Urára,

de többség számolja már napjait.

 

Régi idők közös táborában

vak hit, vélemény ásott árkokat,

s életünknek jelen korában

vesztünk ezért rokont, barátokat.

 

Neszvecskó Ferenc

Bad Herrenalb

2020.10.17.

Sokszor néztem gyönyörrel e napra

melyen tettünk mindent közös lapra.

Fogadtuk, írjuk azt elmúlásig,

én helyett lesz fontosabb a másik.

Sorsom könnyen cipelem bármi jön is,

ilyen rózsa mellett nem árthat tövis.

 

Hányszor raktál örömöt szívembe,

ahogy szemed nézett a szemembe!

Szórta fényét az örömsugárnak,

bennük fürdőt boldog percek várnak!

Sorsom könnyen cipelem bármi jön is,

ilyen rózsa mellett nem árthat tövis.

 

Olykor átölelt a búsuló gond:

Na, tarts velem, te vidám bolond!

Elég volt csak mosolyodat látni,

tudtam a létet újra imádni!

Sorsom könnyen cipelem bármi jön is,

ilyen rózsa mellett nem árthat tövis.

 

Nézem, évekből annyi elszelelt!

Oly jó, lelkem társra ilyenre lelt!

Vidáman alszik, boldogan ébred,

éjjel meg nappal áldja a léted!

Sorsom könnyen cipelem bármi jön is,

ilyen rózsa mellett nem árthat tövis!

 

Neszvecskó Ferenc

Freiberg am Neckar

2020.09.29.

Lágy szellő ballag sziromról sziromra,

gyönyörre lel, boldogra, finomra.

Bódító öröm takarja a mezőt,

föld itt kacag, mit fű, virág benőtt.

Ahogy szél simít szép virágos rétet,

úgy szeretlek, úgy imádlak Téged!

 

Fák közti utakon járó fuvallat

velem örül, ha hangodból hallhat.

Vagy a köztük búgó kezdődő orkán,

mint vad vágyam, hang úgy tör ki torkán.

Zöld erdőkkel zúgnám nagy viharokban,

imádom, ha bújsz a két karomban!

 

Cinkos, csendes holdfény sokszor ránk ásít,

álomillatod belep, elkábít.

Veled ragad el alvó órák mélye,

ott is Te vagy szívem szenvedélye!

Szemem lassan nyílik -éj elszenderül-,

alvó látványodba vígan merül.

 

Minket ölő bánat, hogy elviharzik,

ha nehéz fejem kebleden alszik!

Hány szép emlék szökdécsel Veled bennem!

Mi fáj, azt is csókkal kell eltennem.

Szívem tőled sok szeretet kapott,

kíván ő boldog születésnapot!

 

Neszvecskó Ferenc

Bad Herrenalb

2020.09.03.