Vagyon

Elfogytak szavak, némák a hajnalok,

nincsenek énekek, nem szállnak dalok.

Az idő körbe néz, csöndben áll, kivár,

élet ködkönnybe vész, minden oly sivár.

 

Szél sehol se jár, pont ott is zenél,

némaság honol, nagyon jól megél.

Mi lehullana könnyedén lebeg,

kihalt úton nem járnak emberek.

 

Egy rókát űz a vágy át a földeken,

szemnek semmi jut, orrt űz a szerelem.

Madár röpte sincs, nem hívja messzeség,

tejfölbe bújt a csillagok lakta ég.

 

Nyugalom leült, úgy döntött marad,

mutató is néz, kicsit sem szalad.

Szem akar még, homályba fény keres,

lét szól: Ruhám ilyen, így kell szeress!

 

A köd könnye hagy arcodon cseppeket,

világ megpihent, nem kér nagy tetteket.

Csak nézel csendesen, bölcs leszel nagyon,

érted sors mit int: Az élet a vagyon!

 

Neszvecskó Ferenc

Bad Herrenalb

2021.02.10.