Reggeli kávé

Elmúlt álmod, arca szép reménynek,

vizet forralsz pörkölt őrleménynek,

azt lenyűgözte arc álmos bája,

nem is kellett forrni tűz alája!

Látványodtól jött sok cseppje gőzbe,

kicsit hűlt csak ízt űzve időzve.

 

Forró lett, mint csókjaidnak árja,

vágyta útját ajkaidon járja,

cseppjeinek teljes garmadája

várta hozzá érjen ajkad bája,

percet lopva ízét hagyná szádon,

ne hiányozzon tovatűnt álom.

 

Csésze megállt, élvezte a percet,

mind, melyikkel szépségedre lelhet.

Kanál forgott körbe meg utánad,

öröm űzte nem búsuló bánat.

Csepp ott ringva kábítaná ajkad,

íze új nyomát feledné rajtad!

 

Cukor elbújt, hófehérre sápadt,

mert édesebbnek találom szádat.

Sok darabba szórná szét a szégyen

meg repülne szerteszét a szélben,

ha be kellene neki azt látni,

hogy a vágyam téged tud imádni.

 

Mihez jutnak ők itt valahányan!

Ajkaid érzik vadul vagy lágyan!

Én hogy nézem irigykedve őket!

Édesítik keserűn időnket!

Reménykedek, két korty között hátha

ajkad íze az enyémet látja!

 

Neszvecskó Ferenc

Bad Herrenalb

2021.06.12.