Pásztor lét

Pásztornépek őszi éjszakákon,

-mikor tüzüket én is látni vágyom-

elzavarnak igen nagy haraggal,

mit is tettem velük szóval és raggal!

 

Ne bántsatok, ti, támaszkodó népek!

Majdnem én is tiveletek lépek!

Voltam kisbojtár majd egy teljes napig,

elmentem én birkákkal falamig.

 

Tudom mi bánt ácsorogva téged!

Borod fogytán, a rackáid meg véded.

Munkád után ez lesz majd a jussod,

gazda meg így szól: Halljam csak a kussod!

 

A sorsod rosszabb, mint János vitéznek,

lányok celeb legényeket néznek.

Munka is fogytán, a jövő már gyászol,

szamár rég oda, bú vonszol, mászol.

 

Újra prímást! A csárdába! Élőbe!

Hogy is húzza, mikor betyár jő be?

Halld reggel, este, ebédidőbe!

Idő temette, mind feledőbe.

 

Erre jön pár sor mekkora gazság!

De bokor alatt lapul az igazság.

Nem szólsz semmit, támasztod a botot,

a szerző igaz életképet lopott.

 

Neszvecskó Ferenc

Bad Herrenalb, 2019.09.27.