Ott, a csillagokban

eNeF•  2022. január 16. 22:11  •  olvasva: 53

Ott, a csillagokban az is le van írva,

néha az ember leboruljon sírva.

Siratva a létét, ezt a kis semmit,

áldozva világért legalább ennyit,

miközben a könny zárt szívet is megnyit.

 

Ott, a csillagokban az is le van írva,

hited időnként vissza legyen nyírva.

Kell, hogy a sors olykor zordul megintsen,

ne hidd azt tovább, te lettél az Isten!

Fohászkodj égnek: Legyen ki segítsen!

 

Ott, a csillagokba az is le van írva,

sorsodat cipeld, néha alig bírva.

Szeretet húzza, nyomja le a vállad,

nehéz utadat ne egyedül járjad,

sok szép percét szeretteiddel várjad.

 

Ott, a csillagokban az is le van írva,

léted tesz jogossá örömre-kínra.

Élet értelmét szeretet keleszti,

van, aki nem találja, vagy elveszti.

Ne légy ki őt fájdalmak közt ereszti.

 

Ott, a csillagokban az is le van írva,

minden született rábízva egy sírra.

Élj úgy, ha megáll a szívdobbanásod,

véget ér itt jó-rossz látogatásod,

bánat helyett szólhasson kacagásod!

 

Neszvecskó Ferenc

Bad Herrenalb

2020.03.28.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

eNeF2022. február 3. 19:37

@S.MikoAgnes: Köszönöm szépen.

eNeF2022. február 3. 19:37

@Törölt tag: Köszönöm.

Törölt tag2022. január 18. 15:05

Törölt hozzászólás.

S.MikoAgnes2022. január 17. 08:27

"Kell, hogy a sors olykor zordul megintsen,

ne hidd azt tovább, te lettél az Isten!

Fohászkodj égnek: Legyen ki segítsen!"

Egyetértek!
Kell a szeretet és egy szerető társ!!!
Ismét egy kitűnő vers!!!