Örvendő sötét

Oldódó sötét utolsó órája

ébresztette újra legszebb álmomat,

de Éj hölgy ébenfekete stólája

rejtette mi volt Ámornak áldozat.

 

Jelen figyelt a jövőre meredten,

úgy vágyta annak kábító illatát!

Sóhajok szálltak le-föl önfeledten,

lesték az öröm szívet miként hat át.

 

Csókok járták vidáman a románcuk,

rajtunk pengetve így a legszebb zenét,

test és lélek vették csodaszép láncuk

belekötve gyönyörű örök regét.

 

Teljesült vágyak bújtak ölelésbe

hol álom mondott megint egy új mesét,

mit emlékek közé örökre vés be,

csak elmúlás perce szórja szerteszét.

 

Neszvecskó Ferenc

Bad Herrenalb

2020.11.26.