Mai forradalom

eNeF•  2021. április 23. 12:30  •  olvasva: 123

Hull még morzsa, jut kis kenyér

addig nem zárul sok tenyér,

de gondolat már nem henyél,

itt lehet sok patkány meg él?

Kiket rángatunk kokárdán,

hittétek, majd döglünk gyáván.

 

Melyik bukott nem süllyed el,

szavából hány ökör vedel,

továbbra is minket zsebel,

mert szemekről nem hull lepel!

Kiket rángatunk kokárdán,

hittétek, majd döglünk gyáván.

 

Tömeg csak néz, vesztett jövőt,

nemzedéket, pár felnövőt,

mennyi imád itt cselszövőt,

hol hit, zászló rejt bűnözőt.

Kiket rángatunk kokárdán,

hittétek, majd döglünk gyáván.

 

Bármilyen vész jár mifelénk

hazugságot rakják elénk,

azt sulykolnák egyre belénk,

mintha valót nem sejtenénk.

Kiket rángatunk kokárdán,

hittétek, majd döglünk gyáván.

 

Nemzet bambul, legyint balgán,

rég nem áll már büszkén talpán,

ez lett itt már az új Balkán,

mindig patkány van a pajzsán.

Kiket rángatunk kokárdán,

hittétek, majd döglünk gyáván.

 

Dicső múltnak jut siralom,

hősöket rejt csak sírhalom,

jog nem csendül igaz dalon,

elfogyunk mi saját bajon.

Kiket rángatunk kokárdán,

hittétek, majd döglünk gyáván.

 

Rabló, tolvaj áll sír körül,

szeme könnyes, zsebe örül,

mit ősök hagytak örökül

mind neki cseng, ott tömörül.

Kiket rángatunk kokárdán,

hittétek, majd döglünk gyáván.

 

Ma ne szóljon bús dalárda,

fekete légy te kokárda!

Kitől nemzet jövőt várta

attól járja szívét dárda!

Kiket rángatunk kokárdán,

hittétek, majd döglünk gyáván.

 

Neszvecskó Ferenc

Bad Herrenalb

2021.03.15.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!