Köszönet

Hol már a rohanás? Lassan ballagok,
igazság nevében, amíg meghalok.
Ó, átestem én már annyi mindenen,
mindig segítettél drága Istenem!

Óvtál, ha kellett oltalom.
Adtál, ha láttad szomjazom.
Nézted, hogy mit miért teszek.
A nagy tálról mennyit veszek.

Küldtél, mert tudtad, menni kell!
Toltál, ha nem indultam el!
Fogtál, mert mentem volna még!
Mindig vigyázott rám az ég!

Vártam, hogy mikor jön majd a jel,
amire jól csak a szív felel.
S eljött, most itt a dobbanás!
Te lehetsz csak, ezt nem tudja más!

Neszvecskó Ferenc
Komló, 2019.06.12.