Köszönet

eNeF•  2019. július 11. 22:43

Hol már a rohanás? Lassan ballagok,
igazság nevében, amíg meghalok.
Ó, átestem én már annyi mindenen,
mindig segítettél drága Istenem!

Óvtál, ha kellett oltalom.
Adtál, ha láttad szomjazom.
Nézted, hogy mit miért teszek.
A nagy tálról mennyit veszek.

Küldtél, mert tudtad, menni kell!
Toltál, ha nem indultam el!
Fogtál, mert mentem volna még!
Mindig vigyázott rám az ég!

Vártam, hogy mikor jön majd a jel,
amire jól csak a szív felel.
S eljött, most itt a dobbanás!
Te lehetsz csak, ezt nem tudja más!

Neszvecskó Ferenc
Komló, 2019.06.12.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

eNeF2019. július 13. 20:25

Köszönöm.

SzaipIstvanne2019. július 12. 14:29

Nagyon jo vers.
Jol irsz, oszinten gratulalok.

Mikijozsa2019. július 12. 10:54

á m e n

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom