Könnycsepp

Könnycsepp hull le a porba.

Több, egymás után sorba.

Szem hisz így szív szavának,

adózik fájdalmának.

Hol ül megint a bánat,

nem láthatom babámat!

S könnycsepp ahogy lehull

bánatot lassan gyalul.

 

Könnycsepp fröccsen térdemen.

Meddig? Én azt kérdezem.

Újra itt van a magány,

ez a mogorva vagány.

Mást álmodik a lélek,

és álmodni nem félek!

S könnycsepp ahogy lehull

bánatot lassan gyalul.

 

Könnycsepp gördül keblemen,

nem könnyít a kedvemen!

Hol van még a pillanat,

hogy lábam hozzád szalad!

Napok, hetek szállnak el,

mikor szív ez útra lel.

S könnycsepp ahogy lehull

bánatot lassan gyalul.

 

Könnycsepp mossa arcomat,

erősíti harcomat!

Idővel van teérted.

Te, tudom, ezt megérted.

Mert az élet küzdelem,

ebben részt veszel velem!

S könnycsepp ahogy lehull

bánatot lassan gyalul.

 

Könnycsepp látszik szememen,

újra leszel Te nekem.

Öröm könnye ha csordul,

bánat tőlünk elfordul.

Két karom meg kitárul,

körülötted bezárul.

S könnycsepp ahogy lehull

a szívem újra vidul!

 

Neszvecskó Ferenc

Wiesensteig, 2019.07.08.