Neszi
VersLétünk
Úton fekve feledve egészetmár elvitte őt éhes enyészet.Zöld fácska alá tettem a testet,fájdalom tölti be ezt az estet.
De nem is este, hanem hajnal!Ki megállított az volt egy angyal!Mert bárhogy sietsz az út porába,halandó tart az a Ő táborába!
Mindenkinek járna szép elmúlás,hisz létünk gyönyörű kirándulás,hol a lélek megy mindig előre,nem gondolva az őt teremtőre!
Neszvecskó FerencPécs, 2019.06.15.
Nevelés
Sötétség. Ember, benned lakik.
Erősítik-törlik valakik.
Ki téged felnevel dönti el.
Tette, szava általad felel.
Tölti át, gyermekként mit álmodott,
felnőtt korba mi az mit áthozott.
Megölte a lét mind az álmokat?
Ó, akkor lesz a gyermek áldozat!
Mesélni neki, sokszor, szívesen,
hadd hallgassa kis szíve éhesen!
Az idő rohan, és ő útra kel,
szívében sok szép álom énekel!
Mert volt ember ki átadta magát,
felszítva vágyó szíve igazát,
hogy ember, ember, mindig hinni kell!
A lábad így csak a jó útra lel!
Neszvecskó Ferenc
Komló,2019.06.12.
Gyilkolás
Járműbe ülsz, indulni kellene,
ki mit fogyaszt, eldönti jelleme.
Sokszor, hogyha van ételmaradék,
fogja, kivágja emberi marék.
Bizony, az állatot etetni kell!
A jó szíve sajnos így dönti el.
Úton ilyen balgák száma sok,
s jön enni: nyúl, őz, szarvasok.
Csattanás, egy élet múlik el!
Majd döbbenet, fájdalom felel.
Mit is keres itt ez az állat?
Egy alma is gyilkossá válhat!
Ha varjú vagy róka tetemre kattan,
az életük húrja gyorsan elpattan!
Így lesz a vadászból azonnal étek.
Ételt s szemetet kidobni vétek!
Óvd életük, hisz oly könnyű az ára,
dönts mindig a természet javára!
Neszvecskó Ferenc
Komló,2019.06.12.
Köszönet
Hol már a rohanás? Lassan ballagok,
igazság nevében, amíg meghalok.
Ó, átestem én már annyi mindenen,
mindig segítettél drága Istenem!
Óvtál, ha kellett oltalom.
Adtál, ha láttad szomjazom.
Nézted, hogy mit miért teszek.
A nagy tálról mennyit veszek.
Küldtél, mert tudtad, menni kell!
Toltál, ha nem indultam el!
Fogtál, mert mentem volna még!
Mindig vigyázott rám az ég!
Vártam, hogy mikor jön majd a jel,
amire jól csak a szív felel.
S eljött, most itt a dobbanás!
Te lehetsz csak, ezt nem tudja más!
Neszvecskó Ferenc
Komló, 2019.06.12.
Neked
Szomjat oltanék,
csókod akad még?
Vágyom rá mint rég,
adja meg az ég!
Csodálni lelkedet,
ölelni míg lehet!
Szőni szép álmokat
Veled nem áldozat!
Élni életet,
sok-sok éveket!
Együtt míg lehet!
Szívem úgy szeret!
Vállamon fejed.
Keblemen kezed.
Ha így meghalok
szóljanak dalok!
Boldog volt a lét ,
sok óra, nap s hét!
Mert úgy szerettelek,
sosem feledtelek!
Neszvecskó Ferenc
Komárom,2019.06.06.