In memoriam

Paci Laci

Egykor rég a holland partokon
barátság szelleme átoson,
meglengetve egy pár stafli fát,
egymáshoz lök két jó cimborát.

Nem tudták ők mi kezdődik el,
de vidámság közös útra lel.
Csak azt tudták, ahogy szólni kell.
Azt is, mikor. Vagy csak fül felel.

Egyik vehemens, fellobbanó,
másik lazább, olykor koppanó.
Évek teltek, nem napok hetek,
szálltak a vicces történetek.

Sok vidám, néha boszorkányos,
út pora így nem volt magányos.
Ritkán látták ki ad itt hangot,
bizalom nyújt mindennek rangot.

Szól egyik, szögedi betyáros,
pedig nevelte hagymaváros.
A másik mély, olyan bácskai,
s lettek egymás vidám társai.

A Gutenberg rajtuk segített,
közéjük kötelet feszített.
Korlát adta hozzá a postát,
betűhöz nem használtak rostát.

Másik gyalogolt volna ezret,
elsőtől ehelyett lemez lett.
Valakinek hiányzott a jel,
ott a másik kölcsönnel felel.

Pár idegen szó a fülre hat,
van ki lefordít néhány szavat.
Zenéhez, géphez kell a tudás,
biz akkor sem jön az elbukás.

Sok nevetés szelte az étert,
róva köztük pár kilométert,
építve a barátság várát,
amit víg emlékezés jár át.

Kit így barátomnak mondhatok,
érte szót vidáman onthatok,
ő biz egy makói nagy maci,
neve röviden: Paci Laci.

Neszvecskó Ferenc
Komló
2019.06.02.

Sírás

Sírt, rít, mi osont holland partokon,
fáj, ha hal szeretett barát, rokon,
a lélek ég, mar, átír dolgokat,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Jó barát ment, humorból napra kész,
ha étkezett, az volt nagy marhavész,
inni rá? Sosem számolt kortyokat,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Mennyi percünk lopta el kacagás!
Ha szórta kincseit e nagy dumás,
könnyek nevetve mutattak fogat,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Bár vélt olyat, mit én sosem fogok,
-nem baj, ha a szív rablóért dobog-,
vitáztunk mi ezen hányszor sokat,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Hitte is mit mondott, - csak úgy lehet! -,
nyersen, nyíltan szórta az ihletet,
indulata szült sokszor gondokat,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Mondta azt, mindig jól ítél, szeret,
akit elásott, ötvenre temet,
ez nem hozott sokszor jó pontokat,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Szerette, mit egykor muszáj lökött,
ám néha már e munkába nyögött,
-Sok mihaszna hagy trágyadombokat! -,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Rendre igény kicsit sok volt talán,
a böcsület vitt zászlót igazán,
- Trehányság vesszen! - volt a gondolat,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Kicsit változott, fújtak új szelek,
lágyították bent, keblében nevek,
súgtak hangokat, újat, fontosat,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Oly közel volt már a múltnak bére,
de örök gyilkos vágyott szívére,
küldte folyón, mi lezár sorsokat,
sírás, te, most bömböltesd torkomat!

Neszvecskó Ferenc   
Bad Herrenalb
2021.08.08.