Hadak útján /Behívó

eNeF•  2021. április 23. 11:45  •  olvasva: 66

Úgy üzent a hon

hopp, itt egy pofon!

Alacsony a nívó

így jutott behívó!

Hagyd most a pultot, kocsmát,

lásd világ nagyobb mocskát!

Az egyenruha már várja

legyek legzüllöttebb sztárja!

Behívó vigyorog sötétben,

így vesztek én reményt a létben.

 

Bal kezembe nyisszant egy penge,

csak a fejemnek zúgását zengte:

Semmi munka rám most ne várjon,

torkom csak a kocsmákba járjon!

Gyógyítja uránnál egy orvos,

sokat nem kérdez, néma, szorgos.

Két cimbora, Vibró meg Narkós,

biztatott, élet lesz ott baljós!

Nézek, ha muszáj halni menni,

majd párat kell hidegre tenni!

 

Búcsúra várt szülőfalum tája,

ott is ivott fejem szomjas szája.

Elköszönni lenn az Új utcába

tántorgott le két lábam hiába.

Mert az ajtó évek óta zárva,

maradtam én továbbra is árva.

Utamon szép csillagok kísértek,

új poharak Bácsalmáson értek.

Ma még kezem itatással áltat,

de holnap az már gyilkossá válhat!

 

Ó, mentem volna vissza az Uránba!

Italt ott venni kortyonként a számba!

A Schäfferrel három Olimpiába

az időt ölni bele a piába!

De tudtam reggel üt már az az óra

mit balsors kongat majd a behívóra.

A testvéremnél aludtam hát egyet,

kinek szeme a hajam hosszán edzett.

De, mint Pató Pál az ő sok bajával

én is elvoltam úgy fejem hajával.

 

Neszvecskó Ferenc

Bad Herrenalb

2020.04.10.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!