Gyermekkorom

Akkor még gyerekkel volt tele sok véka,
-Csík-ér száraz partján meghalt minden béka,
így akarták ők megölni a sok gólyát. –
szülőfalum, ott rúgtam szét egy-két pólyát.

Hetediknek jöttem erre a világra,
értem is borult akkor minden virágba.
Elgyengít az emlék, múló szép érzelem!
Vélt zászlómra, oda a mákét képzelem.

Cseperedtem, még nem erdőszéli házban.
Leselkedtem, égtem olykor forró lázban.
Bátyám ugratott: „Öttem möggyet könyerrel!”
Követeltem én is azt, rögtön könnybérrel.

Öt voltam, majdnem szomszédék Erzsikéje
megmutatta, milyen szép az ő bibéje.
Vonzalmunk egy ártatlan sün piros vére
festette – sajnos- nem éppen hófehérre.

Egy vaspálca meg a kezdődő iskola
tüntette őt életemből végleg tova.
Ott meg a Zoli lett kenyeres pajtásom,
néha fojtogatni tanultunk egymáson.

Sakkozni meg a Tomi Szuper tanított,
de a siker bizony ebben nem vakított.
Együtt koptattunk sokszor íjat s nyilat.
Szívem oly sok szép közös emléket sirat.

Szomszédunkba egy fenyőerdő költözött,
minden évszakban nagyon szépnek öltözött.
Azóta is, ha fenyőlombokat látok,
eszembe jutnak a fák, régi barátok.

Úgy nyolc lehettem, egy kecskének mekegtem,
többiekkel tettem, majd velük remegtem.
eltépi láncát vadul, láb futni tanul.
Gazda minket szapul, sok gyerek csak lapul.

Kilenc pörgött, Baloggal beálltam bojtárnak.
Nem tudtuk, katonák mindenhol ránk várnak.
Erre tanárnőnk biztatott. Gizi, vénlány.
Sziszeg:” Te! Neked rossz lesz a bizonyítvány!”

Negyedikben az osztályfőnők, a Klára,
plántált belénk haragot az iskolára.
Nála méterrúd, vagy a vonalzó szára
csapott le serényen az ember fiára.

A sors -amit előre senki sem látott –
adta Vöröst, az egyik legjobb barátot.
Náluk mindig nagyon szívesen időztem,
bár játékainkban én csak néha győztem.

Már felsősként, úgy ötödik osztály táján,
banda bagóra vett rá a focipályán.
Mindegyikünk, ki ott hallgatást fogadott,
az önként vagy kényszerből cigit ragadott.

E tanévben az igazgatónő lánya,
a tanárnők egyik selejtes példánya,
tornaórán ötletért pofonnal nevelt,
s a kezem rögtön lendületből felelt.

Egy év múlva a kutya hármunk javára
tyúkot lopott Misi biztató szavára.
De az csak azért ugrott nyárson a tűzre,
hogy éjjel a róka találjon a bűzre.

Hetedik nagyrészt gondtalanul, vígan telt.
Sticc volt az kire a balsors akkor rálelt.
Megbukott cigivel, mentette mamája.
Jó ha az embernek él a családfája.

Az utolsó év, a világ lassan tárul,
Joci egy forintért pornóképet árul.
Csupán pár százat, túrják érte a házat,
hiába lázad. Sógor adta! Gyalázat!

Kati fehér ingben mutatja kebleket.
Igazgatónő int: „Na, ezt így nem lehet!”
Minket meg sem kérdez: Tetszik-e a tárlat?
Pedig nagyon jó, hogy elénk ilyet tárhat!

Na, vége! Ballagás, utána estebéd.
Mindent lehet! E gondolat nyilall beléd!
Melletted Misi, Oszi. Sör előttetek.
Diri jön, néz! Szól: „Fiúk, de gyorsan felnőttetek!”

Neszvecskó Ferenc 
Komló, 2019.04.06.