Fehér akácok

eNeF•  2021. október 20. 10:43  •  olvasva: 98

Szívem őriz képet, drágát, kedvest,

fehér akác szegi be a fenyvest,

anyám nézi milyen mosolyával!

Örökké tart, nem múlik a mával.

Behuny szemmel illatukban szállva

látom magam anyám mellett állva.

 

Hány akác a fenyves közt kukucskált!

Illatuk orrunkban vidult, ugrált,

anyám néha a vázának tépett,

bódítóan adtak annyi szépet!

Behunyt szemmel illatukban szállva

látom magam anyám mellett állva.

 

Fenyvest díszít akácok virága,

cukrot szórva örökzöld világra,

anyám arca dereng fel ott benne,

mintha Édes most is élő lenne.

Behunyt szemmel illatukban szállva

látom magam anyám mellett állva.

 

Fenyők színét ők megirigyelve

szórták szirmuk álmukat figyelve,

úgy ölt virágokat a természet,

ahogy anyám vitte az enyészet.

Behunyt szemmel illatukban szállva

látom magam anyám mellett állva.

 

Eltűnt fenyves, velük az akácok,

tűlevél is, tövis, mind az átok.

Inkább szúrnák ők a testem lelkem,

csak anyám hagynák még megölelnem!

Behunyt szemmel illatukban szállva

hullna könnyem anyám mellett állva.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

eNeF2021. október 20. 14:56

@S.MikoAgnes: Köszönöm szépen.

S.MikoAgnes2021. október 20. 13:30

Meghatóan gyönyörű!!!!
Sok szívet érő!
Kár, hogy itt nem lehet adni....