Éjjeli honvágy

eNeF•  2022. január 16. 21:55  •  olvasva: 39

Ha vágy rabolja álmodat hosszú éjszakán,

mert szív suttogja csendesen: Hol vagy szép hazám?

Csukott szemmel illata még benned él talán,

a párnád hozzá könnyet nyel párszor néha tán.

 

Képzelet visz el oda, hol átölelt anyád,

szeretet bilincsét szórta szíve egyre rád!

Hang, - idéz az éjszaka-, mit rád terelt apád,

ha elszabadult ötleted gyarló volt, galád.

 

Éj hozza el beléd emlékek füzéreit,

testvér, rokon benned él, őrzöd a véreid.

Lebegnek mind ott belül, lüktető részeid,

legtöbbet szépnek őrzik az álomképeid.

 

Egy bús mosolyt ejtenek elillant szerelmek,

bárhogy fájtak is, már csak szép percet terelnek.

Régi jóbarátként benned békére lelnek,

hűlt szenvedély hamujával múltnak felelnek.

 

Sok emlékkép fölnevet, idéz hány barátot!

Cinkos idő szór kacajt, mert ő mindent látott.

Van akinek arca rég elveszett a múltban,

de történet az még él nevetésbe fúltan.

 

Újra jársz szeretett, rettegett iskolákat,

hunyt szemmel ölelsz széket, padot, régi fákat.

Megidézed a tudást cipelő szolgákat,

akik azt rád is szórva hozták el jobb mádat.

 

A szebbik szíved szundít melletted az ágyon,

másik emlékek közt bolyong, hogy néha fájjon.

Hagyod kettő közti szép húr dala átjárjon,

csodaszép zenéje könnyen győz a honvágyon.

 

 

Édes hon néz át ködön, úgy fog vallatóra,

szívet, lelket öröm tölt, sóhajt emlék szóra,

a sötétben előjön mennyi boldog óra!

Álom újra beköszön, elnyom virradóra.

 

Neszvecskó Ferenc

2020.10.23.

Bad Herrenalb

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!