Anyám s Tündérem

eNeF•  2019. július 11. 22:16

Néma voltam,szó nem hullt ajkamon,
ezt ma már bánom én nagyon!
Anyám betegen feküdt az ágyban,
én nem segítettem a gyógyulásban.

Megrémültem,nem jött elő a szó.
Menekültem,ne lássam mi a való.
Nem szóltam,maradnod muszáj!
Hiányod tudd, tudd mennyire fáj!

Annyi mindent láttál volna még!
Neked sajnos nem adta meg az ég.
Téged hívott s engem büntetett,
de hiszem:Téged szeretett!

Nekem maradt a bú, a fájdalom,
magányos utamon némi szánalom.
Mikor már nem volt hit, nem is kérem,
jött és megmentett az én Tündérem!

Neszvecskó Ferenc
Komárom, 2019.06.05.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!