Akna mélyén

Fánfár egy sem szólt, jövő ködben látszott,

jó sorsom megint bizonytalant játszott.

Körbe néztem, az őrangyalom rest-e?

Hol terül majd rám késő őszi este?

Rendbe tudom-e tenni ezt a lelket?

Ki út porában nyugalmat nem lelhet!

Elém kotorta Piukovics Jocit,

kivel kergettünk gyermekkort, lányt, focit,

rögtön zengte: Tiéd vigvamom fele!

Meg pontosan annyi költség is vele!

Bérelt az odú, nem épp leányálom,

ha egy ott jár, küzd, vissza ne találjon!

Ott álmomban jött, mindig jött egy angyal,

ő olyan volt, mint a Fekete Hajnal.

Hogy merre járt? Kérdezd nyomát a szélnek,

hisz szerelmek sokszor egy percig élnek.

 

Marika néninek nézd éltes korát!

Cserébe önti vágyott Noah borát.

Rég halat árult, legyintve hidegre,

keze vár új ízületre, idegre.

Férje halott vájár, kísért sok szóban,

emléke itt jár naponta valóban,

sokszor szólt nekik a „Nem adlak másnak”,

boldogság térdet hajtott elmúlásnak.

Együtt építettek egykor itt mindent,

most bérbe adva vár mennyet meg Istent.

Szomszéd Tibi, szakmásítja volt nejét,

sok szava hirdeti Noah erejét!

Az álmomban jött, mindig jött egy angyal,

ő olyan volt, mint a Fekete Angyal.

Hogy merre járt? Kérdezd nyomát a szélnek,

hisz szerelmek sokszor egy percig élnek.

 

Zerkovitz hogy szólt váltva Omegával!

Mi pár korty szesztől nem bírtunk a mával,

két kétajtós szekrény telt meg üveggel,

még hány liter bor folyt el este-reggel!

Ez olvasztott minket, meg jégvirágot,

tíz mázsa szén kályhát nem nagyon látott,

e télen kétszer lett piros a platni,

lányok miatt kellett a tűzre rakni,

adtam volna az üvegről virágot,

óhajuk jeget csak italban látott,

egy kicsi füst nélkül nem jöttek tűzbe,

hát begyújtottunk vágyainkat űzve.

És álmomban jött, mindig jött egy angyal,

ő olyan volt, mint a Fekete Hajnal.

Hogy merre járt? Kérdezd nyomát a szélnek,

hisz szerelmek sokszor egy percig élnek.

 

Tüskésréti út, iroda személye

dönt, várhat rám a Béta akna mélye.

Mélyítem én is - hú- meddig az aknát,

míg meg nem kaparjuk a vörös magmát!

Vagy csak nézzük a gépet, a Paurat-ot,

amit e bánya csak kínlódni látott.

Nem ijedt meg tőle mélység, a vágat,

hány szitokszó nyit ki mellette szájat!

Elsüllyedt a szénbe, kése tört kőbe,

a bánat volt vele minden időbe’!

Nekem a bölcs nézés jutott mellette,

a megoldás kulcsát senki nem lelte.

Egy-két zseben át érte el a bányát,

majd napfényen rozsda ölte e vágyát.

Itt a lelkesedés minket nem bántott,

tett nyugalomnak nagyon kicsit ártott.

 

Munkát nézegetve lézengtem Bétán,

egyedül Ábel volt hatással én rám,

laza volt, vidám, olykor-olykor dolgos,

munka szembe jött akkor nagyon szorgos.

Stílusa -mondhatni- igen nagy dumás,

név után volt e kis csapatban dudás.

Emlékembe egy aknász él, a képe,

-kicsit szalajt-, szerette bánya népe,

papírral bóklászott a faléz körül,

leírt munka sokszor csak szájnak örül.

Nekünk ne kelljen szorgosan megfogni,

nem győztük lent a percet-órát lopni,

de toll az tudta írni milyen bőszen,

bennünket soha nem állít meg kő sem!

Itt a lelkesedés minket nem bántott,

tett nyugalomnak nagyon kicsit ártott.

 

Kacsa gyűrűket vett, két tanú kellett,

mi Hallal nem mentünk el e gond mellett.

Ha nem is reménykedtek semmi másban,

nagyon hittek, bíztak a Mikulásban,

annak napján víg gyászhoz öltöny húzva

néztük hogyan kötik ők egymást gúzsba.

Még hozzá csaptuk azt a csekély vágyuk,

hogy tollal szignózzuk a boldogságuk.

Lány szülei meg sem nézték a dolgot,

nálunk hozzá kézben hány pohár forgott,

alig három napig folyattunk mannát,

kiittunk sok üveget, kancsót, kannát!

És kísértett ott, kísértett egy angyal,

nem olyan volt, mint a Fekete Hajnal.

Hogy merre járt? Kérdezd nyomát a szélnek,

hisz szerelmek sokszor egy percig élnek.

 

Akkor lett cimbi Attila, a Szőke,

bár nem hitt már se erkölcsbe’, se nőbe’,

egy lefizetve, jusson neki panel,

szesztől sárgult, mint dobozon a Camel,

huszonnégy órája űzte a kortyot

mikor a vágya már munkáért morgott.

Én is indultam, akna mélyén várnak,

lábaim gumikerekűig járnak,

két deci forralt bor sicht előtt jót tesz!

Meginni sem bírtam, pihennem jó lesz!

Jövő évből kiírtak szabadságot,

én is csak néztem, ilyet már ki látott?

Az álmomban nem jött, nem jött az angyal,

ki olyan volt, mint a Fekete Hajnal.

Hogy merre járt? Kérdezd nyomát a szélnek,

hisz szerelmek sokszor egy percig élnek.

 

Ünnepek vonultak, osont az év is,

Január süvített, mozdultunk mégis,

bejárva klub, kocsma, étterem bárral,

meg-meg ittunk vodkát egy pár pohárral,

muszáj volt inni, oly rövid az élet!

Szesz nem fog össze a sok sejt szétszéled!

Meg hogy pár gond ne ugráltasson ürgét,

csapatni kellett állományt, a szürkét.

Lógós munkahely már nagyon nem tetszett,

a fizetés az hozzá vágyat metszett,

hát februárban újra csomagoltam,

megint nehéz szabad létről daloltam.

Már nem jött az álom, nem jött az angyal,

ki olyan volt, mint a Fekete Hajnal.

Hogy merre járt? Kérdezd nyomát a szélnek,

hisz szerelmek sokszor egy percig élnek.

 

 

Neszvecskó Ferenc

Bad Herrenalb

2021.07.18.