217-es

Csaba hotel mellett szökkent a szó szárba

ami eldöntötte, leszek újra árva.

Megcsaltalak, -szólt-, de csak néha, egy párszor!

Vígan átment rajtam helyi is meg vándor!

Ezzel foszladozott lassan minden bája,

de még enyém lett egy búcsúéjszakája.

Ne cipeljek vissza mindent amit hoztam,

a keserű búcsút így mézzel fokoztam.

Békéscsaba éjén megszületett döntés,

Komlón vár a mélység, meg vele pár söntés.

 

Szegeden civilben beszólt helyi szolga:

Magának e városban látom nincs dolga!

A flepniben munkahely az ugye nincsen,

távozó vonatról nekünk búcsút intsen!

Szerelvény zakatolt, itt-ott átszállással,

Félegyháza, Bátaszék tűnt el ivással,

utazó restiben a torkom is mozgott,

új délibábot szült régi, mi szétporlott.

 

A Trösztben felvettek, Kossuth mélye várt ott,

jövőből pár pohár rejtett egy-két álmot.

Kettes körlet hívott, újmagyar vezette,

ki festet bajszát látta mind kinevette.

Ő egy városnevet lopott önmagának,

az inkább hont cserélt, nem hívta fiának.

Bayer főaknász nyugodt, korrekt világa

rakott sokszor pontot munkáknál vitákra.

Ej, Balogh, Braun, Jani bá, meg Mecseki,

hol van már a feketeszén, a mecseki?

 

Kikkel sétáltam? Válni jöttek, meg sittről,

nem sokat beszéltük erkölcsről és hitről.

Akkor jött Igléczi, Pap Sanyi, a Citrom,

Szalai, plusz a jövőből pár gond titkon.

Hogy csóknak hiánya ne égessen fájón

korsóval egydecist pörgettünk a szájon.

Kerestünk hány kocsmát, pusztítva sok sejtet,

terveztünk jövőt, mit egyikünk sem sejtett.

Azt tudtuk egyedül, megyünk le a mélybe,

nem is gondoltunk rá ott milyen veszélybe.

 

Citrom fejtésbe ment, Tizedes meg vele,

Igléczi rájött Dorog a másik fele,

Hartmann, a rabsic is fejtéshez pártolt,

vedelni nem akart, nőkért jobban lángolt.

Kéthetente otthon, közte idegenbe,

ki tudja ő hol, kit, mikor, mivel kent be.

Majd, ha jön az asszony, lakást ad a város,

nehezebben lesz idegenben gitáros.

Ám most vegyük csak lazán, számítunk újnak,

nyűgök, a bánatok úgyis elő bújnak!

 

Tartalékként dobtak ide-oda párszor,

azt nem számoltam melyik csapatra hányszor,

nem kellett bemutatni a feszkét, támot,

időn a tanítás nem szedett sok vámot.

Kettőtizenhetes csapatra beraktak,

ők mind a négyen maradásért zaklattak.

Tóth Jani bá által vezetett kis csapat

szólt: Jobb, ha a segged közöttünk leragad!

Ej, Balogh, Braun, Jani bá, meg Mecseki,

hol van már a feketeszén, a mecseki?

 

Kettesével hordtam be nekik a támot,

na, ez nyitotta meg köztünk a világot.

Elővájók voltak, készítettek fejtést,

járóosztályt, szállítót, hozzá két fejrészt.

Vasasi múltam ebben sokat segített,

ha tapasztalatból az emlék merített.

Itt hordtam anyagot, segítettem fronton,

munka után meg sör habzott nálunk torkon.

Ej Balogh, Braun, Jani bá, meg Mecseki,

hol van már a feketeszén, a mecseki?

 

Hogy sitt után ne kelljen messzire menni

Kossuth Klub, Tárna próbált árral üzenni.

Feri, Illés, Pisti ittak egyet-egyet,

mi meg Jani bával szedtük, mint a meggyet!

Az első pár hónap gond nélkül lecsengett,

fejtés kész lett, más munka ötlete lengett,

légvágatott vittünk négyezres körívvel,

cipeltük napjaink könnyű vidám szívvel.

Ej, Balogh, Braun, Jani bá, meg Mecseki,

hol van már a feketeszén, a mecseki?

 

Ballagott a munka, csordogáltak kortyok,

a lelkesedésen még nem estek foltok,

szesztilalom dúlt: Kilencig csak hotelbe!

Lazábbja inkább bolti féllityist vert be.

Citrom minket oktat: Igyuk a Dianát!

Egyszer kell kóstold, s keresed, mint mannát!

Nem lesz soha ki téged szesz miatt eltol!

Íze, illata, mint fogkrémben a mentol!

Ha kilenc előtt veszed nem számít szesznek!

A kóbor csavargók csak is ilyet vesznek!

 

Szerelem bolyongott messzi múlt ködében,

de ha azt a lány láttam, éreztem, végem!

Vőlegény leszerelt, üldözték az oltárt,

más volt az akivel rám Ámornál korty várt.

Költői lány hullt rám, utca Arany János,

de egy kisgyerek szólt: Fázok! Vagyok álmos!

Válaszoló hangban igen nagy a részvét:

A másik szobában kapcsold be a tévét!

Értelem így töltött be itt padlást, pincét,

egyszer fogtam még meg e lakás kilincsét.

 

Illés meg Jani bá bagóztak erősen,

tudatom ugrott: Hó! Nem marad ki ő sem!

Rágtam velük én is, nyálat vígan köpve,

torkomról a szénport krákogva lelökve.

Pisti hozott sokszor hány elszívott szivart,

örültünk, hogy készlet hármunkat is kitart.

Hanem egyszer Illés igen furcsát kérdez,

amitől mi kaptunk mind a hárman észhez!

Ej, Balogh, Braun, Jani bá, meg Mecseki,

hol van már a feketeszén, a mecseki?

 

Pisti! A te szádban dohány sosem égett!

Honnét szerzed e sok szívott szivarvéget?

Anyám barátnője, - öreg cigányasszony-,

foga szinte semmi, éje, hogy virrasszon!

Éjjel-nappal füstöl, szájába a Csongor!

Bennünk ettől egyből egy gondolat tombol!

Eltettük a zacskót, rágjuk talán másnap!

Nem kínáltuk többé magunknak, se másnak.

Ej, Balogh, Braun, Jani bá, meg Mecseki,

hol van már a feketeszén, a mecseki?

 

Hány légajtóra volt a lényeg felírva?

Matektanár borult volna le ott sírva.

Háromszor a kilenc: Az bizony huszonnégy!

Ehhez csak annyi kell, hogy te itt bányász légy!

Mert kitalálták a melegcsákány váltás,

mennyi száj szórt ezért főnökökre áldást!

Küldtük őket oda ahonnét ők jöttek,

reméltük, anyák az áldás miatt nyögtek!

Ej, Balogh Braun, Jani bá, meg Mecseki,

hol van már a feketeszén, a mecseki?

 

Csordogáltak napok, ballagtak a hetek,

akkor is ittunk, ha nem voltak ünnepek.

Tavasszal újra kinyílt a bumlimező,

mert napfény, mint tudjuk, munkakedv felező.

Március elején tűzött a Nap, égett,

Gödréről egy lány a vágy útjára lépett,

kicsit nem is látott, munkát nem is akart,

-Csak egy fehér legényt! -, benne ily vágy kavart.

Mindegy, hogy ki az, ám de ne legyen barna!

Én meg a múlt jogán estem nála karba.

 

TÁÉV diszkó sötét, sok ablaka tárva,

csókos kedvem szökkent épp vidáman szárba,

nem szűz lányt megdöntve ajkam cserélt nyálat,

kinyújtva kezem az üveget tört párat.

A kórházban orvos: Jó, most ide jössz te!

De hétfőn majd várnak táppénzre a Trösztbe!

Na, akkor nem tudtam arra menni éppen,

mert Busával ittunk József napra szépen.

Egy hosszú barátság kezdetének ára,

szert tesz létem Kossuth első bumlijára.

 

Mengele főorvos keddnek józan napján

zeng: Hétfőre semmi! Vagy zsebedhez kapj ám!

De ennek a selejtnek sose fizettem!

Ott akkor egy bumlim lett is egyből menten.

Mentem e teherrel újmagyar nyakára,

beás nyelven mondta: Lógtál? Ez az ára!

Magányos ne legyen, raktam mellé párat,

utána havonta mindig több mint hármat.

Délutánosba a szemem napfényt látott?

Ort helyett kerestem Fekete Gyémántot.

 

József nap hétvégén újra volt előttünk,

Sportban megültük, ám előtte belőttünk,

sörrel a töményet, hozzá egy-egy korty bor,

hisz ilyen helyen az ember csak így sportol.

Józsi bá főpincér nem tűrt lazaságot,

hozzá – hogy elhiggyed- kemény arcot vágott!

Kockás inged kilóg a világot járva?

Így neked itt van a vécé mindig zárva!

Locsoltam a terasz előtt a fenyőfát,

véleményt vált rögtön: Neked nyitva, menj hát!

 

Éhes gyomrunknak étel jött egy fogással,

kenyér volt fenyítve zsírral, semmi mással.

Perei rászórva zöld salátát rágott,

mi másnak jelentett csokor hóvirágot.

Jó társaságba vidulva ezen estén

eszem nem járt a Citromnak adott bestén.

Sándor napot ültünk igen vidám ésszel,

-nyakkendőt viseltem Lancelot kötéssel-,

mikor neki adtam pisztolyért, pár sörért,

de sokat fizetett mily kevés örömért!

 

Egy hét, jött Mária, meg fél kiló festék,

-kiderül, az alatt már sokan keresték. –

Húsvét ért vele, meg rá az a hétvége,

hol tüzem kihunyt, volt kérdés érte ég-e?

E két hetünk volt szép, a többit elkente,

vártam rá, eljöttem, időm már nem csente.

Keresett olykor egy Piramis kazettát,

mit bátyjától kölcsön egykor nekem vett át.

Az még ma is meg van, akár az emléke,

hiányt nem okozott soha a nem léte.

 

Kettőtizenhetes akkor még dolgozott,

bár akadt gond bőven, mit a nyár meghozott.

Alapvágatot hajtottunk kemény kőben,

méter az nem futott, mint szenes időkben,

meg nyári napfényben ki szeret leszállni?

Főleg, ha busszal kell az aknákhoz járni!

Okosok ötlete volt a népes helyett,

a nagy sárga elcsábít hány bányász fejet!

Ej, Balogh, Braun, Jani bá, meg Mecseki,

hol van már a feketeszén, a mecseki?

 

Délutános műszak, márkák meg nem lógnak,

fejtésben hiány van, falézban már szólnak,

ember szinte alig, köszönjük a nyárnak,

így hát ott lent most süvegek, támok várnak.

Jani bá a vájár, nézi fenn a főtét,

vagy ötven méterre kell lásson a kőért,

előző műszak úgy kiengedett mindent,

hogy aki most itt jár emlegesse Istent.

Ej, Balogh, Braun, Jani bá, meg Mecseki,

hol van már a feketeszén, a mecseki?

 

Jó nagy fékezéssel a munkát beossza,

de látvány a kedvét örömtől megfossza.

Gyere, együnk lent, vár a szállítóvágat!

A Baloghék meg fönt mozgatnak majd szájat.

Éppen pár falatot hogy megtudott enni,

mikor Borbála próbált zajjal üzenni.

Több mint húsz sor hosszan beomlott a fejtés,

áldozata nem volt, mert jó volt a sejtés.

Ej, Balogh, Braun, Jani bá, meg Mecseki,

hol van már a feketeszén, a mecseki?

 

Kacsa jó barát lett, nem ivott eléggé,

de a barátnőjét verte olykor péppé,

az kitartott ilyen áron is mellette,

életét e frigyre már akkor feltette.

Küzdöttek egymásért oly sokszor egymással,

nehéz lehet élni melletted ily társsal.

Kergették az álmot gyűrűt is keresve,

látták azt rózsaszínnek egymásba esve.

Motoroztunk sokszor, pusztítottunk kortyot,

bár ő szédülésig nem mozgatott torkot.

 

Citrom is elkábult a gödrei lányon,

osztozni akart vele asztalon, ágyon,

húzni az ujjára szép karikagyűrűt,

vele szőtt édes álmot, életet, sűrűt.

Lagzijukba hívták el az egész bandát,

nyugalomnak így ásva meg a sírhantját.

A Kacsa is eljött Tündéjét követve,

zöld kígyó elűzte éjjel kötekedve,

részegen éjben kellett utánuk mennünk,

a kapott öklözést sikerült felednünk.

 

Kettőtizenhetes próbált már szétesni,

kezdtek a vájárok jobb helyet keresni,

mert szétittuk lassan e jó kis csapatot,

Jani bá még hozzá saját meggybort adatott.

Egy délutánosban züllöttünk az éjben,

hívott, igyunk náluk a konyhai fényben!

Felesége kijött, én rendeltem bátran,

utána csak égtünk náluk mind a hárman.

Ej, Balogh, Braun, Jani bá, meg Mecseki,

hol van már a feketeszén, a mecseki?

 

Pereit kirúgták, nyert egy bumliversenyt,

a sváb a munkaügyről ilyenért felment.

Dombóvárig ittuk a búcsú köröket,

Tatabányáig vitte a kapott löket.

Kettőtizenhetes megszűnt hát létezni,

a fejtésbe jártam magamat mérgezni,

na de sok lett a bumli, nekem is szóltak,

szirének új dalt már más aknán daloltak.

Ej, Balogh, Braun, Jani bá, meg Mecseki,

hol van már a feketeszén, a mecseki?

 

Kossuthon búcsúdal nem szólt, gyász nem látszott,

de társak emléke mindig bennem játszott.

Pisti kasban félt, tűz rakott rá hőt, hamut,

könny, bánat rázta érte Godisa falut.

Illést, -ki mindig oly bátor volt a mélybe'-,

embólia lopta el az örök éjbe.

Feri a rák ellen vitt vesztes hadakat.

Minderre Jani bá adhatna igazat.

Ej, Balogh, Braun, Jani bá, meg Mecseki,

Hol van már a feketeszén, a mecseki?

 

Neszvecskó Ferenc

Bad Herrenalb

2021.04.17.