Neszi

eNeF•  2019. július 19. 18:51

Sóvárgás

Emléke szívben dobog,
álmában hozzá robog,
vágy benne érte lobog!

De jön már az ébredés,
az ész szívbe érte vés,
hol a vele létezés?

Mennyit kell még így várni,
a szívet meg bezárni,
s külön utat járni?

Múlik majd a gyötrelem,
lesz szívemnek élelem,
megint együtt lesz velem!

Neszvecskó Ferenc
Wiesensteig, 2019.07.19.

eNeF•  2019. július 14. 16:02

Úton

Átosonva sok-sok tájon,
hogy szívem nagyon ne fájjon,
hagytam ének rólad szálljon.

Búzamezők ingadozva
hajad érzem illatozva,
képzeletben idehozva..

Pipacsok meg ahogy nyílnak
teret adnak itt a kínnak,
mert ajkaid most nem bírnak!

Szépen nyíló kis virágok
én örömmel nézek rátok.
Azt idézik kit imádok!

Távolabb meg egy-egy bokor,
lágy zöld leveleken fodor,
emlék a szemedhez sodor.

Egy kicsit zöld, másik kékes,
felidézni milyen édes!
Rágondolok, szívem éhes.

Na,ott fenn meg felhőgomoly,
olyan mint a vidám mosoly!
Örül, hogy a szívem fogoly!

Mellette pár kóbor bárány
nézi miért megyek árván,
hol a szívben lakó bálvány?

Bárhol járok, bármit nézek,
ó, rögtön rólad idézek!
Suttognám Neked mit érzek!

Tudnád a Nap engem néz-e,
sugara Téged idéz-e.
Te vagy létem lépesméze!

Neszvecskó Ferenc
Wiesensteig, 2019.07.14.

eNeF•  2019. július 14. 11:02

Pécsi munka

Rabok vagyunk mi mind, kik húzzuk az igát,
cserébe kapunk nyakunkba hamis hibát.
Mond, tudod te munkád ma mégis mennyit ért?
Főnök igen álszent hangja erre kitért.
Te csak állsz, meglepődsz, beszélsz, bárgyún nézel,
tetteidből, tudásból most jól idézel.
Hiába beszélsz, itt nem hat az értelem.
Ennek? Minek? Érti? Már nem is kérdezem.

Szervezéshez kevés, tachográfhoz sötét,
cégnél nyelve végzi a munkája zömét.
Itt így szokásos, ez magyar, barna szájjal,
ő felfelé csak nyal, lefelé meg szájal.
Magát levédené, téged uszítana,
kollégák között ellentétet szítana.
Eszedbe jut minden, főleg egy rokona,
s adott személy minek legyen otthona.

Neszvecskó Ferenc
Wiesensteig, 2019.07.14.

eNeF•  2019. július 13. 20:42

Éjszaka


Alig horkolása

szívem dobbanása,

szeme rezdülése

lelkem ébredése.

Egy kedves mozdulat,

s lelkem már mulat.

Alvó simulása,

ó, mennyország mása!

A velem alvása 

-éjszaka is lássa-

testűnk-lelkünk násza.


2019.02.14.

Neszvecskó Ferenc

eNeF•  2019. július 13. 20:34

Létünk


Lassan mentem holdas éjszakában

gyönyörködve meseszép szavában.

Mikor a fájdalom belém vágott,

szemem megint halott sünit látott.


Úton fekve feledve egészet

már elvitte őt éhes enyészet.

Zöld fácska alá tettem a testet,

fájdalom tölti be ezt az estet.


De nem is este, hanem hajnal!

Ki megállított az volt egy angyal!

Mert bárhogy sietsz az út porába,

halandó tart az a Ő táborába!


Mindenkinek járna szép elmúlás,

hisz létünk gyönyörű kirándulás,

hol a lélek megy mindig előre,

nem gondolva az őt teremtőre!


 Neszvecskó Ferenc

Pécs, 2019.06.15.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom