dvihallyne45 blogja

dvihallyne45•  2013. június 2. 12:17

Rémképek

sötét zárka szorít
beletép húsomba
lidérces fényt látok
jelet ró arcomra
folyékony nitrogén
szívemet fagyasztja
keserű világom
agyamat bomlasztja
fekete madarak
köröttem szálldosnak
éjsötét felhőkből
villámok cikáznak
dögkeselyűk vájják
a szememet egyre
acélpenge hasít
teljesen keresztbe

épelméjű ember
nem ír ilyen verset
csakis egy skizofrén
az ki így kesergett
láncra vert elméjét
rozsdás bilincs tartja
fantázia képe
lelkét tönkre nyomja

A vers nem rólam szól!!

dvihallyne45•  2013. június 1. 12:52

Úttalan utakon

Úttalan utakon egyre baktatok
félelem űzi a fájó lelkemet,
remélem most jó irányba haladok
és végre rám emeled a napszemed.

Cipelem az élet szörnyű terheit
keresek már valami vigasztalót,
szívem elhervadt, fájó virágait
elhajítom,mint a szomorú valót.

Szépszavú csalogány keres jó utat,
életem most már jó irányba mutat,
könnyűszárnyú pillangó előttem száll.

Verőfény és álom lett az életem
mióta Te lettél a párom nekem.
Gyönyörű napszekér csakis velem jár.

dvihallyne45•  2013. május 30. 13:53

Kék madár

A bodogság kék madara merre jár?
Érzem szerelmes szívemnek legmélyén,
hogyha várom hamarosan rámtalál
és áttör az éjszakának sötétjén.

Csodálatos napra ébredt a lelkem,
a gyönyörű kék égen szívárvány ragyog
biztatva mosolyog felém,meglelem,
már látványától is boldog vagyok.

A Nap aranysugarat hint a földre,
pajkos szellő belekap fürtjeimbe,
gyönyörködve nézek a természetre.

Hallom már a madár dalát szívembe'.
Eljött hát hozzám hogy most itt örüljön
és téged majd velem együtt köszöntsön.

dvihallyne45•  2013. május 26. 14:28

Sóhaj

"Szívem falán a gond sötétlik,"
bánat marja fájó lelkemet,
magányos utam egyre járom
mélabú lassan eltemet.
Nincs senkim aki szeressen,
közelsége adna meleget.
Megszoktam már magányomat,mint
"sok év alatt a zord telet."


Idézett sorok: Heltai Jenő: Szívem falán c. verséből.

dvihallyne45•  2013. május 25. 18:10

Fohász

Oh hogyha kérném ugye nekem adnád?
Hallatnám hangomat messzire kiáltva
az lenne lelkemnek legszebb imája,
szépséges szavakat versemben látnák.

Elmondanám ami a szívemet nyomja,
a népemek panaszát halkan sorba,
hozzád szállna Uram gyermek siráma,
szegény hazám sorsa, amely mostoha.

Dalom zengne a csodás magyar tájról,
Kárpát-medence bűvös látványáról,
csakis Téged dicsérnélek szavammal.

Amíg írhatok az boldogság nekem,
ha a múzsám elszáll hangom nem lelem,
mit kezdjek akkor adott szavaiddal?