dvihallyne45 blogja
Rémképek
sötét zárka szorít
beletép húsomba
lidérces fényt látok
jelet ró arcomra
folyékony nitrogén
szívemet fagyasztja
keserű világom
agyamat bomlasztja
fekete madarak
köröttem szálldosnak
éjsötét felhőkből
villámok cikáznak
dögkeselyűk vájják
a szememet egyre
acélpenge hasít
teljesen keresztbe
épelméjű ember
nem ír ilyen verset
csakis egy skizofrén
az ki így kesergett
láncra vert elméjét
rozsdás bilincs tartja
fantázia képe
lelkét tönkre nyomja
A vers nem rólam szól!!
Úttalan utakon
Úttalan utakon egyre baktatok
félelem űzi a fájó lelkemet,
remélem most jó irányba haladok
és végre rám emeled a napszemed.
Cipelem az élet szörnyű terheit
keresek már valami vigasztalót,
szívem elhervadt, fájó virágait
elhajítom,mint a szomorú valót.
Szépszavú csalogány keres jó utat,
életem most már jó irányba mutat,
könnyűszárnyú pillangó előttem száll.
Verőfény és álom lett az életem
mióta Te lettél a párom nekem.
Gyönyörű napszekér csakis velem jár.
Kék madár
A bodogság kék madara merre jár?
Érzem szerelmes szívemnek legmélyén,
hogyha várom hamarosan rámtalál
és áttör az éjszakának sötétjén.
Csodálatos napra ébredt a lelkem,
a gyönyörű kék égen szívárvány ragyog
biztatva mosolyog felém,meglelem,
már látványától is boldog vagyok.
A Nap aranysugarat hint a földre,
pajkos szellő belekap fürtjeimbe,
gyönyörködve nézek a természetre.
Hallom már a madár dalát szívembe'.
Eljött hát hozzám hogy most itt örüljön
és téged majd velem együtt köszöntsön.
Sóhaj
"Szívem falán a gond sötétlik,"
bánat marja fájó lelkemet,
magányos utam egyre járom
mélabú lassan eltemet.
Nincs senkim aki szeressen,
közelsége adna meleget.
Megszoktam már magányomat,mint
"sok év alatt a zord telet."
Idézett sorok: Heltai Jenő: Szívem falán c. verséből.
Fohász
Oh hogyha kérném ugye nekem adnád?
Hallatnám hangomat messzire kiáltva
az lenne lelkemnek legszebb imája,
szépséges szavakat versemben látnák.
Elmondanám ami a szívemet nyomja,
a népemek panaszát halkan sorba,
hozzád szállna Uram gyermek siráma,
szegény hazám sorsa, amely mostoha.
Dalom zengne a csodás magyar tájról,
Kárpát-medence bűvös látványáról,
csakis Téged dicsérnélek szavammal.
Amíg írhatok az boldogság nekem,
ha a múzsám elszáll hangom nem lelem,
mit kezdjek akkor adott szavaiddal?