Valóság vagy álom? 3. rész

dvihallyne45•  2012. november 18. 15:31

     Lenyűgöző hegyek, oldalaikon a vad fenyvesekkel: ez már Erdély. Nem győzőm befogadni azt a sok szépséget, ami itt elém tárul.

     A csodálatos fekvésű Tusnádfürdőre siettem a rokonaimhoz. Házuk a vadvizű Olt partján áll. Nagyon várták a magyar igazolványt és reménykedtek, hogy megkapják a kettős állampolgárságot. Csalódás volt számukra is – mint oly sok magyar testvérünknek – a 2004. december 5 - i népszavazás eredménye. Nem lett volna olyan fájó az elutasítás, ha arra a mostani változásra számíthattak volna.

     Egymás nyakába borulva sírtunk. A sok – sok keserűség és hirtelen ránk tört öröm könnyei csorogtak végig arcunkon. Percekig szólni sem tudtunk a meghatottságtól.

-          Végre magkaptátok, amire oly régóta vágytatok ! Most már érzitek, hogy hozzánk tartoztok ?

-          Erdély csodás, gazdag ország. Mindenkinek kellett, csak mi nem kellettünk senkinek. Hetven év is eltelt mire egyáltalán eszébe jutottunk valakinek, hogy mi is magyarok vagyunk.

-          Most mire gondolsz ?

-          Antall József miniszterelnök úr volt az első, aki nem csak a 10 millió anyaországit emlegette.

-          Erre is ennyire emlékeztek ?

-          Ez fontos volt, mert ezután eszébe jutottunk egyik- másik kormánynak. Főleg Orbán Viktor úr igyekezett tenni értünk !

-          Milyen érzés, hogy most már nemcsak otthonotok, de újra hazátok is van ?

-          Sohasem tagadtuk meg a magyarságunkat, csak a politikusok felejtkeztek meg rólunk. Még viccek is születtek: Mi a különbség a román miniszterelnök és Gyurcsány között ? Az elsőnek kell Erdély, a másodiknak nem !

     Elgondolkozva ültünk le az Olt partjára, csendben néztünk szét a magas hegyeken, amelyek féltőn, óvva ölelik körül ezt a kis városkát. Hallgattuk a gyorsan rohanó folyó vad zúgását !

     Izgatottan készültem a másnapi túrára. Aki nem járt még erre, el sem tudja képzelni milyen fenséges a természet. A Gyilkos tó felejthetetlen látvány, ahogy a vízből nyújtózkodnak a többszáz éves fenyők csonkjai.

     Gyalog mentünk végig a Békás szoroson. A legmagasabb szikla csúcsán kereszt áll, nem rég még ötágú vörös csillag csúfította el az ormot. A sziklaszirtek között csak egy gyors sodrású pataknak és egy keskeny útnak van helye. Távolba nézve úgy tűnik, mintha a sziklás összeérnének elállva az emberek útját. Felháborodva, hogy megzavarták a gigantikus világukat, nyugalmukat, a civilizációval kárt okozva a gyönyörű természetben.

     Egy pici harangvirág keltette fel az érdeklődésemet.

 

                   Sziklák magasában                Na és az emberek

                   Van egy pici virág                 Azok is csodásak !

                   Lila harangjára                       Vendégszeretetükkel

                   Rábámul a világ.                    Téged babonáznak.

 

                   Termőföld nélkül is                Szeretik ők nagyon

                   Kapaszkodik nagyon,             E csodás világot,

                   Ott marad, a szélben               Nem hagynák ott

                   Hajladozik bizony.                  Bárki is vitáz ott.

 

                                         Hasonlítnak ők

                                         Az előbbi virágra,

                                         Az ő gyökerük is

                                         Kapaszkodik a tájba.

 

     Így voltak kénytelenek a hazátlan magyarok otthont találni, és az ottani viszonyokhoz alkalmazkodni. Sokszor riogattak minket, hogy majd elözönlik az országot, pedig csak lelkileg szerettek volna hozzánk tartozni.

     Gyergyószentmiklóson mentem ismerőseimhez, akiknél régebben már eltöltöttem pár éjszakát. A viszontlátás öröme itt is könnyeket csalt szemünkbe. Már idősebbek és nagyon várták, hogy útlevelet kapjanak. Szerettek volna Magyarországra látogatni, de nem engedhették meg maguknak. Szomorúan meséltek életükről.

-          Most már ellátogattok „ haza ” ?

-          Nagyon boldogok vagyunk, de nekünk már későn jött ez a változás.

-          Sok olyan ismerősötök van, akik szintén így érzik ?

-          Vagyunk jó páran, és sokan meghaltak már hiába várva erre a „ csodára ” . Nekik csak az maradt, hogy magyar földben nyugodhatnak ezután.

     A nagy örömbe üröm is vegyült. Igyekeztem más témára áttérni és megbeszélni a következő napok programját. Náluk szálltam meg és onnét indulta tovább Erdély titkait keresve, csodálva.

     Boldogan álltam meg a világ legnagyobb székelykapujánál, amely a Szent Anna tóhoz vezető úton van, ez a tó egy tengerszem.

     Hiedelmek szerint : „ Aki megfürdik benne, a bűneit elengedik és abban az évben nem hal meg ” . Körben hegyek övezik a már jól ismert kedves, óriás fenyőkkel. Ikertestvére a Mohos láp is sok érdekességgel gyarapította tudásomat.

     Parajdon lementem a sóbányába, hogy a mélység kincseiben is gyönyörködjek. Sok ember kezelteti  magát, az egész pici gyerektől az idősig.

     A Medve tó fürdésre csábított. Sós vize csillogott a bőrömön, míg a nap sugarai fel nem szárították és csak a só fehérlett rajtam. Lezuhanyoztam és szétnéztem Szovátán, ebben a szép fürdővárosban. Ez a terület régóta „ magyar ”. Sok üzletember fektette itt be a pénzét, ők már  megkezdték a visszafoglalást !

     Kolozsváron újra piros – fehér – zöld a lobogó ! Legutóbb ugyanis kék – sárga – piros zászlók lengtek mindenfelé a városban, sőt még a kukák is ilyen színekben „ tündököltek ” .

     Felkerestem Mátyás királyunk szülőházát.

     Megálltam a híres Mátyás szobornál. Végre eltűntek a teret elcsúfító gödrök, amikben a románok „ eredetüket ”keresték. Zavartalanul adhatja át magát az ember érzelmeinek, a szobor csodálatának.

     Marosvásárhelyen áthaladva a két Bolyai ( Farkas és János ) jutott eszembe, akiknek a matematika tudománya oly sokat köszönhet. A Teleki –téka, melyben régi könyveink sorakoznak. Ezek is veszélyben voltak, mert egy alkalommal a románok fel akarták gyújtani a felbecsülhetetlen értékű ritkaságokat.

     Érdekes volt látni az erődtemplomokat, amelyek valaha a lakosságot védték a támadások ellen. A falakkal körülvett, kamrákkal ellátott „ erődbe ” vonultak az emberek, ha ellenség támadt a falura.

     Az erdélyi kastélyok és várak is mind a magyarok történetét, dicsőségét őrzik.

( Vajdahunyad vára, Déva, Lázár kastély, Arad stb … )

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!