Vak koldus

Szomorú sors,szomorú ember!
Ki a jövőtől sokat remélni nem mer.
Arcán a múlt szenvedéseinek ránca,
mit ráfestett szemevilágának hiánya.
Vakon nyújtja kezét.
Várja az alamizsnát!
Szomorúság,sötét már csak élete,
a nyomor lassan végez vele.
Hiába kérdezed múltját nem meséli,
ez a szerénységét dicséri.
Nem akar kérkedni ő a hősi múlttal,
az idegenben vívott "háborúval".
Hova hazáját "védeni" küldték őt,
a bátor vakmerőt.
Szánd meg és adj neki pár forintot,
vehessen magának néhány falatot!!