dvihallyne45 blogja
SzerelemVirágos réten
Álmomban virágos réten jártunk,
a tücskök ciripeltek kedvesen,
és valami égi jelre vártunk
átölelve egymást szerelmesen.
Szép szavú csalogány hangját hozta
felénk mézillatú nyári szellő,
és szám a csókos szád szomjúhozta,
éreztük a jel már hamar eljő.
Nap arany fényt bocsátott a rétre,
rábólintott a szép együttlétre,
és tudtuk szerelmünk marad örök.
Színes virágok közt andalogtunk,
a Naptól boldogan elbúcsúztunk,
s vártak reánk a földi gyönyörök.
Álmodozás
Fényes csillagok sétálnak az égen,
pajkos felhők vidáman kergetőznek,
a Nap sugarai már elrejtőztek,
ott meg a Hold ásítozik sötéten.
A halk zajok,neszek lassan elhalnak
csend és nyugalom övezi a tájat,
nem zavarja más álmodozásomat
csak gondolataim mik meg-megcsalnak.
Szállnék boldogan én is a felhőkkel
a szellőnek szárnyán mely átölel,
de attól félek,hogy újra csalódom.
Boldogságunk szép,mint a csillagos ég,
sokszor úgy érzem,mintha csak álmodnék,
egyre mégis szerelmünkért aggódom.
Veled
Csodaszép a reggel
melletted ébredve,
karjainkkal egymást
szorosan ölelve.
Nem törődünk akkor
mi a külvilággal,
kizárólag csakis
szeretőn egymással.
Nem számít már nekünk
az idő múlása,
egyes-egyedül csak
kettőnk bodogsága.
Csodás reggel után
szép lesz majd a napunk,
mert napközben sokszor
egymásra gondolunk.
Várjuk már az estét,
hogy ide osonjon,
minket újra egymás
karjában találjon.
Merengőhöz
Hova merült méla szemed világa?
Mi az mit messze távolban keres?
Talán lelkednek szomorú virága
inti,hogy tovább már sose szeress?
Vagy borongó szívednek harca árán,
vívsz csatát a gonosz szellemekkel?
Lehet legyőzöd azokat talán,
s virágod éleszted szerelmeddel.
Oh jaj, de ki fog ma itten most győzni?
Lehet e neked újra szeretni?
Kérdésre csak a néma csend felel.
Győzelmet aratsz sötét szellemeken,
mosoly ragyog már két szép szemeden.
Szerelmedben már biztosan hiszel!
/Parafrázis/
Te és én
Elmondani megpróbálom,
mit is jelentesz Te nekem,
mióta együtt élsz velem:
Te a Nap vagy,én csak sugár.
Ki nélküled nem létezik,
ha eltéved el is veszik.
Te vagy a fény,én csak árnyék.
Ki folyton nyomodban járok,
jó nekem ha melléd állok.
Te forrás vagy az éltető.
Én kis ér, patakba tartó,
ha nem táplálsz elapadó.
Te vagy a fa ki engem tart.
Én a virág elhervadó,
porozva gyümölcsöt adó.
Így tartozunk egyre össze,
sok év óta már szeretve,
egymást jól kiegészítve.