dvihallyne45 blogja

Csodálatos egy utószó
a gyönyörűszép nyárutó!
Napunk még ontja sugarát,
de őszünk már idelát.

Köd úszik a patak fölött,
a sok madár elköltözött.
Fájón gondolunk a nyárra
itt az "őszünk" nemsokára!

A nap már leáldozóban,
a heve meg csitulóban.
Már nem is remélünk sokat,
csak "számoljuk" a napokat.

Ha ránk köszönt fájón az ősz,
majd szépen velünk itt időz.
Könnyezzük mi egy kicsikét,
's fogjuk szépen egymás kezét.

Mikor véget ér szép nyarunk,
örülünk,hogy együtt vagyunk!!
Ketten könnyebb az őszt várni,
 a ködben lassan sétálni.

Elfújta régen a bús őszi szél,
a megsárgult,száraz leveleket,
és jajongva, fájón,búsan beszél,
magával viszi emlékeimet.

Oly sokat jelentettek ők nekem,
mint a sok szép fának a levele,
értük sír,zokog sajgón a lelekem,
mondjátok hát neki:vissza vele!!

Keserű könnyeket hullatok már,
siratom az elfújt emlékeket,
elfeledésük szomorú és fáj!

Nem jönnek soha vissza eszembe,
örök sötétség van a fejembe',
az életem is "befejeztem" rég!