dvihallyne45 blogja

   A háború még tombolt, amikor egy pár az óvóhely rejtett zugában nagyon szerette egymást. Szerelmük gyümölcse a „ csodás „ békében  született. A megszállókat már kiűzték, helyettük betelepedtek a „ felszabadítók „.

   Még alig volt Cserfeske két éves, amikor elkezdődtek kalandjai. Amikor a járókába betettek hozzá egy pelyhes kicsi kacsát nagy bőgés tört ki. Ha sikerült a járókából kilógnia, ( hogy miként az rejtély maradt ) akkor a kezébe kerülő kiskacsákat halálra szerette. Ez szó szerint értendő.

   A felnőttek mindig elfelejtik: hogyha kicsi is a gyermek, nem szabad előtte olyanról beszélni, amiről neki nem kel, szabad tudni. Cserfeske szülei sem gondolták, hogy baj lehet beszélgetésükből. Egy vasárnap a délelőtti misén a pap közölte:

 - Kedden mise lesz Sztálin atyánk születésnapjának tiszteletére.

Ekkor történt a baj !

-          Ide sem jövök többet, ha már itt is Sztálinról beszélnek ! – mondta a mi kis „ jólértesültünk „ jó hangosan.

  Még szerencse, hogy nem lett ennek következménye. Csak három ősz múlt el, amióta él ez a „ csodás „ gyereklány.

   Az idő telt, és már öt éves lett. Közben el kellett költözniük a településről, ahol laktak. Az új lakóhelyük udvarán volt egy kis ház, és ott élt egy anya és leánya. Természetesnek tartották, hogy a gyermektől érdeklődjenek.

-          Miért is költöztetek ti ide ? Ott nem volt jó, ahol eddig éltetek ? És még számtalan kérdés, amire választ vártak..

  A felelet nem váratott sokáig magára.

 - Volt ott egy szemét párttitkár, aki azt mondta, hogy kulákok vagyunk. Mindenünket elvették és el kellett jönnünk.

  Hozzá kell tenni, nem földműveléssel foglalkozó családról szól a történet. Nem voltak valami jók a „ hölgyek „, mert ők is feljelentették a hallottak alapján az új lakókat. Itt már nem úszták meg olyan könnyen a kislány őszinte kotyogását. Házkutatást házkutatás követette, hogy mit kerestek azt nem lehetett tudni. Nem  találtak mást „ csak „ 10 – 20 darab mosószappant, mivel fonodát üzemeltetek előző lakhelyükön az új lakók. Emiatt a szülőknek többször kellett bíróságra járni.

   A három gyerek, mert „ hősünk „ nem egyke volt, többször maradt egyedül. Kíváncsiak lettek.

 - Milyen lehet a cigaretta íze ?

   Nekiálltak a bűzrudakat szívni, de nem volt „ szerencséjük „ mert a felnőttek előbb értek haza, mint ahogy azt lányok gondolták.A szülőket nagy füst fogadta. Az apa megkínálta mindhárom gyermekét, de  csak a legkisebb a „ Cserfeske „ vette ki a dobozból a cigit és fogadta el a tüzet. Aztán ő füstölt

   Mint látjuk sűrűsödtek az események, mert még mindig csak öt éves volt Cserfeske.

   Amúgy aranyos, segítőkész kicsi lány volt. A következő történet is erről szól. Olyan konyhaszekrényük volt, melynek a felső része leszedhető és nem rögzítették az aljához. A leányka segíteni akart, felmászott a szekrény alsó részére és a tetejébe kapaszkodott, ami zsupsz már le is dőlt. Szerencsére a szekrény mellett asztal állt rajta egy tejeskanna, ami felfogta a leboruló részt, így nem ütötte agyon a kislányt. A család összes porcelán és üveg edénye összetört.

   Mi lesz ezzel a gyerekkel mire felnő, ha egyáltalán megéli azt ?

    A fiatalasszony arca örömtől ragyogott,úgy gondolta a reggeli rosszullétek, émelygések biztos jelei,hogy végre megfogant. Évek óta vártak már erre.
Korainak tartotta az orvosi vizsgálatot,még egy-két hetet várni akart vele.
 
    Az állapota megváltozott,elkezdett vérezni.Muszáj volt elmenni az orvoshoz, aki a vizsgálat után csak annyit közölt vele,hogy négy nap múlva jöjjön újra.
A jelek gyanúsak voltak,olyan tüneteket mutattak, hogy az asszony méhen kivüli terhes. Az orvosnak hiába beszélt sejtéséről nem akarta tudomásul venni.

   Egy nap aztán rosszul lett az utcán. Összegörnyedve támaszkodott egy ház falának. Végre valaki észrevette és a segítségére sietett. A fájdalomtól alig bírta elmagyarázni merre lakik, hova kísérjék el. Szerencsére már nem kellett messzire menni. Hazaérve hívta a szomszédasszonyát,aki a fél lépcsőházat fellármázta.

   Volt aki orvosért szaladt,más a férjét ment értesíteni, megint más őt próbálta nyugtatgatni. Rövid időn belül megjött az orvos, akivel közölte:
-Méhen kivüli terhes vagyok.
Az orvos azonnal hívta a mentősöket,akik nagyon gyorsan megérkeztek.

   A mentő szirénázva száguldott a kórház felé. Az asszony tudta jól,ha időben nem segítenek rajta meg is halhat. Fájdalmában fel-felnyögött, mire a mentős:
-Ne jajgasson! Vagy tán akkor nem fáj?
Fogát összeszorította, kezét ökölbe zárta,hogy több hang ne hagyja el a száját a kórházig.

   Félig kábult állapotban tették le a kórház folyosóján.Gondos kezek segítették be a kórterembe,vetkőztették le és fektették ágyba. A vizsgálatok után gyanúja  beigazolódott,operációra volt szükség,hogy életét megmentsék. Magzata rossz helyen, a méhén kívül indult növekedésnek.

   Míg a műtőben az orvos harcolt életéért,a folyosón egy sápadt fiatalember remegett párjáért. Minden ajtónyitásra a műtőnél termett,hogy valakitől egy biztató szót halljon. Végre fellélegezhetett, az orvos jött ki. Közölte a jó hírt, felesége életben maradt.

   Mindketten örültek,hogy a halál nem választotta el őket. Lelküket fájdalom járta át,mert az oly nagyon várt baba mégsem jött. A testen ejtett vágás szépen gyógyult,de a gyermek hiánya okozta elkeseredés nehezebben.Bíztak abban, fiatalok, lehet még gyermekük, de az esély felére csökkent.

   Teltek, múltak az évek, de a várva-várt gyermekáldás nem akart beköszönteni. A reményük is egyre fogyott. A kegyetlen csapás az volt,amikor az orvos közölte.
-Hiába minden gyermekük nem lehet.
Bánatuk nagy volt, mindketten szerették volna,ha szerelmük beteljesedik és együtt örülhetnek a közös utódnak.

   Az egymás iránti szeretetben találtak enyhülést fájdalmukra. Vigasztalta őket az a tudat is,hogy sok kis eldobott vagy árva gyermek van. Közülük valamelyik  kárpótlást nyújthat számukra.Egy kis ártatlannak és nekik is teljesebb lehet az  életük.