Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A várva várt
dvihallyne45• 2012. október 29. 21:36
Megszólalt a telefon a fiatalember irodájában. Bemutatkozás után csak hallgatta mit mondanak a vonal túlsó oldaláról. Arca sokféle érzésről árulkodott, de halvány mosolya azt jelezte, hogy valami jót közöltek vele.
Sietve szabadságot kért és rohant haza felesége meglepődve fogadta, hogy már meg is jött? Csodálatos hírrel érkezett, egy gyermeket kell meglátogatniuk a csecsemőotthonban, aki örökbe adható. Nagy öröm és egy kis szorongás is eltöltötte őket.
- Mi lesz, ha nem lesznek szimpatikusak a gyermeknek? Tudták jól akkor ők nem kaphatják meg, mert a gyámügy a kicsi érdekeit tartja szem előtt.
Ez a döntés egy életre szól nincs olyan, hogy „Add vissza a babaruhámat!”
- Meddig kell menni a picihez, mire hazavihetik?Számtalan kérdés, kétely, amire egyelőre nincs válasz.
Azonnal autóba ültek és már indultak is, hogy meglátogassák a három éves kisfiút, akit tán nekik szemelt ki a sors.
A csecsemőotthonban csend fogadta őket, amin kissé meglepődtek. Úgy gondolták gyermekek zsivaját fogják hallani. Kiderült a kicsik még alszanak, várni kell a csodás (?) pillanatra. Abban csak reménykedhettek, hogy valóban az lesz. Az igazgatónő hívta őket, hogy menjenek, mert a gyerekek már ébredeznek. Kívülről nézhettek be a terembe ahol éppen a nekik szánt picit öltöztették.
Aki még nem élt át ilyen élményt, az el sem tudja képzelni, milyen csodás érzés töltötte el a lelendő szülők szívét. Úgy érezték, mintha nagyon régóta ismernék ezt a babát. Azt is mondhatnánk mindig is az övék volt, talán már három év óta.
A kicsi még ásítozott, de már mosolygott. Gyönyörű, nagy, kék szemekkel vizsgálgatta a párt. Az igazgatónő elmondta a csöppségnek: - Itt van az anyukád és apukád!Nem tudni mire gondolt a kicsi miközben arcáról sugárzott a boldogságtól. Sétálni indulhatott az újdonsült kis család. Egy- egy pici kéz fogta meg az örömtől sugárzó nő és mosolygó férfi kezét.
Sajnos séta után búcsút kellett mondani egymásnak. A gyermek még az otthonban maradt, a házaspár hazament. Egymás szavába vágva elevenítették fel a nap eseményeit. Aludni is alig tudtak, mert nagyon várták a következő napot, hogy újra láthassák a kisfiút.
Csodák – csodájára az igazgatónő közölte a harmadik napon: Hazavihetik a kicsit. Elmesélte ez nagyon ritka dolog. A szimpátia nem szokott ilyen gyorsan létrejönni a gyermek és az örökbefogadó szülők között.
Az öröm teljes volt! Annál is inkább, mert mindez decemberben, karácsony előtt pár nappal történt. Úgy érezték a Jóisten ajándéka, a meg nem született gyermekük helyett.
Olyan boldog, békés karácsonya nem volt még sem a picinek, sem az őt szerető új szülőknek. Még az „angyalkák" is mosolyogtak, ennyi szeretet és csodás boldogság láttán!
dvihallyne452013. február 18. 12:50
Kedves Enikő!, Mariannám!
Gondoltam,hogy tetszeni fog ez az igaz történet és a bánatodra találsz megoldást estleg.Örülök,hogy tetszett nektek a történetünk!Szeretettl:Sarolta
baramara2013. február 17. 23:40
Drága Sarolta! Annyira jó volt olvasni ezt a szívet melengető történetet...
Köszönöm, hogy megírtad... Nagyon meghatódtam!
D.Eniko2013. február 17. 23:08
Meghatódva olvastam...igazából nem találok szavakat.Köszönöm neked Sarolta,hogy felhívtad rá a figyelmemet.Ölelésem Enikő :)
dvihallyne452012. november 5. 09:45
Kedves Odin!
Ennek igazán örülök!!!Sarolta
Odin2012. november 4. 18:52
..és még egy pasinak is tetszik :)
Torpilla31812012. november 4. 18:41
Várom a mailed:)
dvihallyne452012. november 4. 16:40
Köszönöm szépen! Sarolta
Torpilla31812012. november 4. 13:35
Olvastalak....
Írtam is mailt...
Meghatottál...
Puszim!
Mariann
dvihallyne452012. október 31. 21:27
Emőke!
Örülök,hogy itt jártál!Köszönöm:Sarolta
dvihallyne452012. október 31. 21:25
Amykám!
Nagyon örülök,hogy olvastál!A novella valós történetünket dolgozza fel:Szeretettel:Saci
Mamamaci402012. október 31. 20:00
Nagyon aranyos!
Törölt tag2012. október 31. 19:55
Törölt hozzászólás.
dvihallyne452012. október 30. 11:32
Köszönöm,hogy olvastátok! Szeretettel:Sarolta
Kicsikinga2012. október 30. 10:53
Bensőséges és nagyon szép!
Steel2012. október 30. 07:58
Az élet egyik legszebb ajándéka...meghatóan szép történet.