dufmar blogja

Botladozik a Keresztfa

gyenge emberlábakon,

szánakozik a Koponya

hegye az ártatlanon.

Ki az Atya előtt játszott,

óvott, féltett kisgyerek,

most bíbor vértől ázott, és

minden bűnt magára vett.

Oldalába a gonosz vas

olyan simán beszaladt,

mint az odvas fát belakják

a hontalan madarak.

Csordult nedv, királyi vér, víz,

drága italul javallt,

rút vétkeinkért az Isten

előtt mentő szót szavallt.

Te is megtudod milyen fenn a hegyen,

egyedül, mert veled sem virraszt senki sem.

Koporsósötét lesz, denevéres éj,

fullasztó, fekete, vigasztalanul mély.

Számba veszel minden eshetőséget,

azt is mi melenget, azt is mi éget.

Imádkozol, vagy már csak a lélek szól,

menni kell tovább, várnak valahol.

Üdvösségre vagy pokolra mit tudod,

Nagycsütörtöknek kínját hordozod.

 
Az Úr a tanítványai lábát mosta,

de az ember az embert eltaposta.

Ugyanezen Úr sétált alkonyatkor,

Édenben az Ö lábát nyalta a por.

Együtt vacsorázott kedveseivel,

de a világ a gonoszt szenvedte el.

Vacsora is kettős volt, törvényes pászka,

és Húsvéti ígéret majdani nászra.

Vércseppeket izzadt nagy gyötrelemmel,

S mi hanyagul bántunk eme keggyel.

Poharának eltávoztatását kérte,

csakhogy a Sátán becsapja, mintha félne.

Júdásként eladtuk harminc ezüstért,

az égből hozzánk szálló felséges csért.

Mentünk rá kardokkal és dorongokkal,

pedig kész volt önként halni értünk lobbal.

Felment botladozva a Golgotára,

nemcsak Jézus, egész nyája.

Irgalommal szemléli az Isten néma

ájtatosságukat itt lent.

A Bárány feláldoztatott értünk, hogy mi

Húsvét örömébe érjünk.

Örök főpapunk égi Szentélybe lépett,

s vitte a választott népet.

Elkészítetett áldottaknak az ország,

méltatlanok nem orozzák.

Ének száll, dicső Hallelujah, Szent, Szent, Szent,

egybefoglaltatott Föld, Menny.

Nincs gyász, bocsánatért esedezés, mert

Benne minden örökre kész.

Mi Ádámban egykor elveszett, újként

a kereszten megszületett.

2022.04.15.

Teljesen Vele

Teljesen az Úrral élek,

álmaimban ott van velem.

Már a haláltól sem félek,

elemészt ez a szerelem.

Nyereség nekem itt lenni,

vagy élni akárha ottan,

vagyok így is, úgy is régi

ikonkopott templomokban.

Néha másik életemre

halványan visszarévedek,

Róla álmodok a csendbe

vagy Ő álmodik engemet.

Szentolvasót ott folytatom,

morzsolva fehér gyöngyeit,

hol teljes béke van, Shalom,

s az emlékeket tördelik.

2022.04.16.