dufmar blogja

dufmar•  2022. május 1. 20:47

Meghíva

Megindult keringése a nedvnek,

remeg a barka, lám szeretnek.

Aranybarna szőrös kis virág

várja a nap meleg bíborát.

Lesi reptét a porzó méhnek,

törli lábát a szép erénynek,

mely úgy támaszt neki írmagot,

nem is lát hamvas virágbogot.

Sem egy bogot, sem pelyhes füzért,

nem kel útra szerelemtűzért.

Szendén várja sorsát, mert tiszta,

S mert kiválóbb útra van híva.

dufmar•  2022. május 1. 20:45

Pálmavasárnap

Az ég leendő királya

még nem lóra ült, szamárra,

lába alá pálmaágat,

terítenek szép ruhákat.


Hozsannázva felvidultan

megy a nép utána ottan.

Földi királyt várnak egyre,

nem gondolnak még a sebre.


Sem a töviskoszorúra,

öröm után mély borúra,

nem a tákolt fakeresztre,

mely hever még leeresztve.


Lépdel a szamár vígan, de

bújtogatnak az árnyékban,

zendülést szítanak azok,

kiknek a lét ennyi, marok.


Nem ismernek menyországot,

földi királyságot vágyott

Jeruzsálemben két szemük,

és akadt néhány vasszegük.


Ám a kínos halál után,

hozzájuk hajol a király,

S kik semmit nem reméltek,

tanúi lettek a vérnek.

dufmar•  2022. május 1. 20:44

Csalafinta vers


Szerelmes vagyok a napba,

piros- arany köntösébe,

lennék beleöltve, varrva

szőlőleveles hímzése.


Volnék egyetlen sugára,

csak egy kacskaringós inda,

vakfoltja, szemebogára,

de ez a vers csalafinta.


Lennék ezüstkelyhe, égbolt,

ajkához érnék egy percre,

azt sóhajtanám, ez szép volt,

és elpárolognék rendre.


Vagy volnék csak a cipője

ah, de rajtam ne taposson,

nem leszek a lépte őre,

csillagokba ne botoljon.


dufmar•  2022. május 1. 20:42

Szeretetbe erősödve


Régen még meg tudtak sebezni,

ma már a tőrszúrás se semmi.

Csalódás, emberektől bántás

valamikor fájt, ma vállrántás.


Tudom merre tartok és miért,

fókuszomban ott tartom a célt.

Értem az embert, kicsit, gyarlót,

nem sírja már talpam a tarlót.


Sőt, könnyet nem is ejtek ma már,

minek, hisz attól a fejem fáj.

A rosszakból a jót kiszedem,

és ami színarany kinyerem.


Igaz, hordok én is keresztet,

de nem ám emberektől nyertet.

Az Uram ácsolt nekem egyet,

én erőmhöz szabta a terhet,


és ha majd egyszer elé érek,

lehet hogy még nagyobbat kérek,

úgy erősödök benne, ahogy

virág napra, én szeretetbe.

2022.04.12.

dufmar•  2022. május 1. 20:41

Felékesül


Naponta felékesül bennem a Kereszt,

köszönöm Uram, hogy megengedted

ezt.

Emlékszem még a lágy, meleg kenetre,

miként csurgott az a fejemre,

és át az arcon, állon, most

a mellkasomon ott találom.

A nagy súlyos kárpit elhasadt,

áthuzalozta a rossz agyat.

Naponta felékesül bennem a Kereszt,

köszönöm Uram, hogy megengedted ezt.