dufmar blogja

Emelkedj akár az egekbe

templomban vagy imában,

ha nem érzi magát szeretve

a családod melletted, hiába.

Nem vagy szent, talán még kedves sem,

ha étel nincs az asztalodon,

és tőled jót nem lát emberszem.

nem fogad be a mennyei hon.

Hisz ki nem építi önházát,

konok, magába fordulva él,

felhő fedi el jó imáját,

Istenhez nem jut, elé nem ér.

2022.03.01.

Elaludt, mondtuk csendesen,

és ő álmában fogta botját,

úgy mint máskor rendesen

karjára akasztotta kosarát,

átment a kicsiny füzesen.

Gombát szedett az Istenadta,

kicsiny késével a tönkről levágta,

a fűszálaktól megtisztogatta,

megsütötte tojással vacsorára.

Az asztalt hálával simogatta.

Elaludt, fáradt keze végleg lehullt,

arcára a rég feledett mosoly ült.

Ahogy a délután az estbe fakult,

lelkünk utána sírva lassan kiürült.

A bot meghasadt, a kosár elavult,

a múlt önmagával meghasonult.

A gombák vígan nőttek tovább,

s estek szét mint szupernovák.

Dufek Mária

Remélem hamarébb, Uram kegyelmezz!

Talán Feltámadásra már béke lesz.

Tiszta szívvel állhatunk újra eléd,

a Föld elissza a vért, nagy szégyenét.

Kisarjad a rétnek s hitnek virága,

jaj, de mit vetünk véritatta ágyba?

Számot tetteinkről majd mint adunk?

Csillapodjatok, mert mind elkárhozunk!

2022.03.01.

A fényes holdvilágban,

kaszált fű illatában,

égi, földi vizekben,

Isten ott a szemekben.

Villámok és fellegek,

bárányfelhő ellebeg.

Papírként görbül minden,

hintázik egy hajtincsen.

Villágosság és setét,

domb, halom, malomkerék

körülötte úgy forog,

az Istennél nincs nagyobb!

Tudják vadak, emberek,

kinek nyílik a berek.

Nádirigó is tudja,

dicsérni Őt nem unja.

Keresztények és zsidók,

neki mind hálát adók,

most hogy vagytok emberek?

Dörögnek a fegyverek!

2022.02.24.

Kegyelmed borítson mint fátyol,

irgalmad legyen mi világol.

Szereteted forró gyertyaláng,

kebleinket habzsolja, falánk.

Elkoppintója én ne legyek,

ne oltsak gyönge gyertyabelet.

Az ingó nádat meg ne törjem,

mit a szél sodor, ne söpörjem.

Erősítsem, mi lágy, puha,

ha elégem is, legyek gyufa.

Éleny, mi táplál és eléget,

de ígéri a könnyű véget.

Piros és kékes ellobbanást,

utolsó szép látomást, varázst.

Az igazit már az égi adja,

gyermekeit meg nem tagadja.

2022.02.25.