dufmar blogja

dufmar•  2022. április 9. 10:17

Krisztusban alkottál

Sulykolj tisztára engemet Uram,

tiszta vizű, futó patakodban.

Igédnek fényében megszárítgass,

szívemnek mélyére igazán hass.

Nem voltam mindig kedvedre tudom,

igazíts meg, újra Hozzád futom.

Előttem forog, vétkem belátom,

nem vagyok más, csak lebomló sátor.

Nem teszed, de ha eltaszitanál,

nincs ki látna, éles szem, sasmadár.

Csak általad élhetek és vagyok,

Krisztusban alkottál örök nagyot.

2022.04.08.

dufmar•  2022. április 9. 10:16

Meghíva



Megindult keringése a nedvnek,
remeg a barka, lám szeretnek.
Aranybarna szőrös kis virág
várja a nap meleg bíborát.
Lesi reptét a porzó méhnek,
törli lábát a szép erénynek,
mely úgy támaszt neki írmagot,
nem is lát hamvas virágbogot.
Sem egy bogot, sem pelyhes füzért,
nem kel útra szerelemtűzért.
Szendén várja sorsát, mert tiszta,
S mert kiválóbb útra van híva.

dufmar•  2022. április 4. 08:43

Holdhab



Virágtálon Holdhab
én magamba oltlak.
Rózsatöved leszek,
megtartó szár, cövek.




Rőt alkonyatban hő,
hűs estben őserő.
Múlás, lila virág,
rajtunk nyomot nem hágy.




Együtt sárga fényben,
aranyos szép égen,
fejünket lehajtjuk,
s a hajnalt kialsszuk.


dufmar•  2022. április 4. 08:40

Szabadon

Kóbor szívem messzire visz,

gólyalelkem mindig visszatér.

Tavasz és nyár között vándor,

télen cinegerabságban van.

2019.02.07.

dufmar•  2022. április 4. 08:40

Még nincs vége!

Újhold az ormon,

ágak szétbomlott kontyát

cibálja a szél.

Gyengéden csacsog,

vékony jégcsapot hangol

ujjával a tél.

Pattan az ághegy,

virágokat üvegbe

kapar, zord a fagy.

Csal a messzeség,

fodrozódik hó s alant

még alszik a mag.

2017.02.07.