dufmar blogja

Valami édesre vágyom,

csavart krémre habágyon.

Porcukorra, mézre, mázra,

limonádé ízű szájra.

Eperdzsemes vér ajakra,

belebújni két barackba.

Megkóstolni minden pépet,

pergő kókuszreszeléket,

piros zselét kisujjhegyen,

olvadni kávépermeten.

Betelni a jóval végül,

látni a világ mint szépül.

Búcsú

Engem a Te sugarad éltet,

égből jövő szent ígéret.

Édesapám el nem hagy soha,

ha bennem is a kígyó foga.

Ha nem lenne mi lecsendesít,

Istenem add, hogy legyek szelíd,

jó szó, mely engem is feloldoz,

segít ne küldjek port a porhoz.

Dobozba zárt kedves ékszer, te

világíts, hogy hetvenszer hétszer

is este másnak megbocsássak,

úgy mondjak búcsút napvilágnak.

Szerelmetes Jézusom szép szeme,

virágokat hintett az én szívembe,

két karja áldásomra kitárva

pipacsokat kemény talajába.

Hívek, emberajándékokat kérjetek,

legyen ki hajtsa belőlem a férgeket,

mert bennem lakott egy légió gonosz,

s ha csak percre is elhagyna a Logosz,

utolsó állapotomat az elsőnél

ne tudd, elégnél annak hőjénél.

Imádkozzatok érettem megmaradjak,

Uram lazította termékeny talajnak!

Nincsen vagyonom, mi volna,

nem vagyok otthon csak szolga.

Nincs ruhám, cipőm ezerszám,

legyél hajlékom Te, s vacsorám.

Nem kell kívüled semmi ékes,

barátom drága, Bensőséges.

Szél kavarja a sivatag porát,

nem a Lélek, más energiák.

Félelmetes grimasz ül az arcra,

készen állnak már a harcra.

Még nem támad a testre, de

jöhet idő, hogy vérrel fest be.

Egyedül nem győzhetek, félek,

tölts be engem Szentlélek !

Ismerlek téged már Fonák,

megfordítlak és színed hozád.

Leszel kivarrottas, hímzés szép,

eldolgozódik minden cérnavég.