Vagy és hordozol

Benne lakozol minden ágban,

testet öltesz a katicában.

A napsugárban Te ragyogsz, és

a huncut szélben ott kavarogsz.

Ahol hegynek dőlnek a völgyek

és a felhők pulóvert kötnek,

a szemek közt megbújva Te vagy,

és az eső is, ha szál szakad.

Orcád elől el nem bújhatunk,

hiszen mi magunk is Te vagyunk.

Hordozol bölcsőtől halálig,

annál hamarébb és továbbig.