Temetőben

Már ledobták szirmaikat a tulipánok,

nem lengedez a szélben más, csak a zöld magtok.

A rátarti rózsák még nem nyílnak virágot,

egyedül az orgonák mentik a világot.

Szint, illatot hoznak a fáradt levegőbe,

a napsugár hajként hullik rájuk, a szőke.

A fehér kövön aranybetűkkel nevetek,

rög tetején ül a halhatatlan szeretet.

Keresztek kötik össze a Földet, a mennyet,

és a szív e reményben boldogan elernyed.