Szíved lángjai

Szíved lángjai úgy hevülnek,
ahogy iszod sűrejét a nedűnek,
mibe maga az Úr rejtezett, s hogy
fogadod testedbe a kenyeret.
Egyre inkább elveszejted magad,
minden törekvésed magára marad.
Egy lesz fontos, az isteni lény,
S az, hogy ott legyél a tenyerén.
Ha majd önmagadat is megloptad,

gyönyörködve nézed szép halottad.