Szeretetbe erősödve

Régen még meg tudtak sebezni,

ma már a tőrszúrás se semmi.

Csalódás, emberektől bántás

valamikor fájt, ma vállrántás.

Tudom merre tartok és miért,

fókuszomban ott tartom a célt.

Értem az embert, kicsit, gyarlót,

nem sírja már talpam a tarlót.

Sőt, könnyet nem is ejtek ma már,

minek, hisz attól a fejem fáj.

A rosszakból a jót kiszedem,

és ami színarany kinyerem.

Igaz, hordok én is keresztet,

de nem ám emberektől nyertet.

Az Uram ácsolt nekem egyet,

én erőmhöz szabta a terhet,

és ha majd egyszer elé érek,

lehet hogy még nagyobbat kérek,

úgy erősödök benne, ahogy

virág napra, én szeretetbe.

2022.04.12.