Szelíd vallomás

 

dufmar•  2019. január 29. 21:06



Egy tavaszi napon igazán

elgondolkodtam sorsunk felett,

akkor, ott meleg napsütésben

a szívem cseppet felengedett.


Nem kis idő, húsz év szaladt el,

s te még itt ülsz szemben velem,

kockás terítőn pihentetem

már megfáradt kezeden kezem.


Nem tudjuk mennyi van még hátra 

napjainkból, sok vagy kevés, mint

a tavaszi napra borul ránk

alkony, az örök semmittevés.

 

Ott a túlvilági csöndben, ha

találkozunk és rád ismerek,

már nem vesztegettük hiába

ezt a kurta földi életet.


Dufek Mária 

2017.01.29.

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dufmar2019. február 11. 19:01

@stapi: Köszönöm.

stapi2019. február 10. 13:12

Mélyen megérintő, csodás alkotás.

dufmar2019. február 1. 19:43

@Törölt tag: @kicsisara: @MKKlara: @Angyalka73: @Mikijozsa: Köszönöm a látogatást!

Mikijozsa2019. január 31. 06:07

nem tudhatjuk mennyi van még hátra, de már megszoktuk hogy egyre csak fogy, gratula a vershez

Angyalka732019. január 31. 02:41

Tetszik a vers, megható!
Üdv Melinda

MKKlara2019. január 29. 23:26

Nagyon szép, meghitt.. jövök máskor is! :)

kicsisara2019. január 29. 22:33

Csodálatos! Megható! :)

Törölt tag2019. január 29. 22:11

Törölt hozzászólás.