Parki fák

dufmar•  2022. február 12. 15:58  •  olvasva: 76



Hol van a fa, melynek tövében
egyszer régen veled leültem,
mégcsak terveztük az életet,
a pad helyére új tétetett.




Mily sokat változott a világ,
szarkalábak közül nézek rád.
Hajkoronád is ősszebb, ritka,
van lelkednek még őrzött titka.




Én oly szívesen megfejteném,
gondolataid, mint kerge mén,
hogyan száguldanak és hova,
új fák tövében mondd el, nosza!




Új tavasz jő, új célok, álmok,
újragondoljuk a világot.
Erő az ifjak ékessége,
csitult indulat nékünk s béke.

Dufek Mária
12. 02.2017.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!