Önuralom

 

Ah, minden idegem pattanásig feszül,
de én bírom a szenvedést emberül.
Mély sóhajok törnek fel belőlem,
vágyam hasztalan próbál szökni előlem.
Nem engedem, fogom, mert megélni kell,
ha nehéz is, vagy ha küzdelemmel.
Felviszem a keresztre, helye ott legyen,
magamat mellé a fára felteszem.
Imákat mondok, monoton, sorba,
kínom apad, mintha sose lett volna.
Új győzelem, új erő, új hatalom,
egyre erősebb leszek. Úr magamon.