Szentmisén illik az Úrra koncentrálni, és nem is szokott az másképp lenni, mégis volt egy nap, ami csupa meglepetéssel szolgált.Helyet foglaltam a padban, úgy mint máskor, ekkor jött be a templomba egy meglehetősen csinos fiatalember. Annyi hely van, csaknem fog mellém ülni? Hát ugyan miért nem? Persze hogy odaült. Na mindegy, nem miatta vagyok itt. Közben átfutott az elmémen a szókapcsolat, katolikus csador. Pont ez hiányzott. Megint elterelődtek a gondolataim és valahol szerettem volna magam jó alaposan kinevetni. Katolikus csador...., hogy tehet fel valaki ilyet a közösségi oldalra? Szemem sarkából meg mit látok? Az ifjú fázik. Hát igen, bent már hidegebb van mint kint. Magára húzta a fehér mikináját. A kapucni meg a fején maradt. Istenem bocsáss meg, olyan mint egy hóhér. Épphogy elfelejtettem a csadort. Most meg ez. Természetesen azért nem hagyta a fején. Na a továbbiakban komoly leszek és illően odafigyelek. Úgy is tettem, és amikor elérkeztünk a : Béke legyen köztünk mindenkor- hoz, egymásra néztünk, és megéreztem nyitott a kézfogásra. Aztán kimentünk áldozni is, sőt még a szinodális találkozóra is jött a mise után. Ki volt ki tudja, azóta se láttam, de már merünk kezet fogni a templomban. Talán az Isten küldte közénk.
