Mégse porba

dufmar•  2022. január 14. 20:57  •  olvasva: 13

Ha az Istennek eszébe sem jutottam volna,

sárgarépaként élhetnék a porba.

Boldog nyulak futkosnának énvelem,

harsognák a fogaik között édesen.

De minden panasz hasztalan,

az egész világ az emberért van.

Nem csinált volna fűt, fát, virágot,

ha az ember nem lett volna vágyott.

Én hevesen ellenállok, dúlok, fúlok,

míg meg nem indulnak bennem a szívzugok.

Megnyitom önnön teremet,

és átölel a teljes Szeretet

Már olyan távoli egykori répaságom,

nyulaim elszaladtak, nem találom.

Itt maradt egyedül emberségem,

megszégyenülve, mégse porba kértem.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom