Mégse porba

dufmar•  2022. január 14. 20:57  •  olvasva: 70

Ha az Istennek eszébe sem jutottam volna,

sárgarépaként élhetnék a porba.

Boldog nyulak futkosnának énvelem,

harsognák a fogaik között édesen.

De minden panasz hasztalan,

az egész világ az emberért van.

Nem csinált volna fűt, fát, virágot,

ha az ember nem lett volna vágyott.

Én hevesen ellenállok, dúlok, fúlok,

míg meg nem indulnak bennem a szívzugok.

Megnyitom önnön teremet,

és átölel a teljes Szeretet

Már olyan távoli egykori répaságom,

nyulaim elszaladtak, nem találom.

Itt maradt egyedül emberségem,

megszégyenülve, mégse porba kértem.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!