Megint

Lágyan hull Hold fénye a lápra,

márciust köt rügyre, virágra.

Picinykét, pókhálóselyemnyit,

szája sarkában félmosolyt nyit.

Madárfüttyöt fűz a hajnalba,

felfakasztja nappali dalra.

Fodrot tóra, bodrot felhőre,

szellőt kanyarint az erdőbe.

Virágillattal meg- megsuhint,

szívünk ujjong, tavasz van megint!

2022.03.03.