Meghíva

Megindult keringése a nedvnek,

remeg a barka, lám szeretnek.

Aranybarna szőrös kis virág

várja a nap meleg bíborát.

Lesi reptét a porzó méhnek,

törli lábát a szép erénynek,

mely úgy támaszt neki írmagot,

nem is lát hamvas virágbogot.

Sem egy bogot, sem pelyhes füzért,

nem kel útra szerelemtűzért.

Szendén várja sorsát, mert tiszta,

S mert kiválóbb útra van híva.