Meghíva

Megindult keringése a nedvnek,
remeg a barka, lám szeretnek.
Aranybarna szőrös kis virág
várja a nap meleg bíborát.
Lesi reptét a porzó méhnek,
törli lábát a szép erénynek,
mely úgy támaszt neki írmagot,
nem is lát hamvas virágbogot.
Sem egy bogot, sem pelyhes füzért,
nem kel útra szerelemtűzért.
Szendén várja sorsát, mert tiszta,
S mert kiválóbb útra van híva.