Megbeszéltem Vele

dufmar•  2021. december 4. 21:04  •  olvasva: 58

Mások tollával mikor ékeskedtem én,

ha barna is, enyém volt, mit ettem kenyér.

Két kezem munkájából éltem én mindig,

nem értem mások a port rám miért hintik.

Egyetlen kisgidájukat sem vettem el,

birtokukat sem háborgattam képemmel.

Az a bajuk talán hogy valamit viszek,

tudom fordult az életem, és már hiszek.

Nem vártam hogy megúszom, kijár a verés,

jutott belőle az Úrnak is nem kevés.

Nem vagyok nála semmiképpen sem nagyobb,

seb van rajta, de üssétek csak hátamot.

Mit tervezek egy az egyben véghezviszem,

nem az én akaratom ez tudom, hiszem.

Csak én tudom mit beszéltem Ővele meg

setét éjeken, mikor más csendben lebeg.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!