Lét örökkévalóságában

Én az életem is elbukom,

mikor nem látlak már fészbukon.

Mindenségnek kulcsa elveszett,

nehogy kívül maradj, féltelek.

Félek a perctől, hogy ott távol,

e csúnya kór feljönni gátol,

vagy ezernyi más bajod akad,

ó jaj, hisz még nem is láttalak,

de én egyszer hozzád elmegyek

megfogni kezed, ha engeded.

Aztán bánom én, szél sodorhat,

lelkemben marad ujjlenyomat.

Felismerlek minden világban,

Jesse gyökerében, ágában,

lét örökkévalóságában.