Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Komolytalan vallomás
dufmar• 2020. október 5. 20:25 • olvasva: 146
Nagy tisztességnek tartanám,ha csak árnyékod vetődne rám.Ó hol vagyok tőled én,okos férfi e földtekén.Bár volnék cipő madzagod,elismerő szavadért meghalok.Ha mint sas szállnál velem,s úgy hívnál egér, eledelem,boldogan lennék vacsorád,csak egy pillantást vethetnék rád.Legyen e vers titok, rejtelem, ne tudjad, hogy ott fekszel szivemen.
dufmar2020. október 6. 14:48
@Mikijozsa: Köszönöm.
Mikijozsa2020. október 6. 14:18
ah a szív rejteke melynek kerítésén a drótháló feszes,
szögesdrótvágóval adjon teret feléd a gondviselés, gratula a vershez
dufmar2020. október 6. 12:57
@negyvenkilenc: Köszönöm, ez jó válasz. Szép napot kívánok! :)
negyvenkilenc2020. október 5. 22:18
Komolytalan válasz
Vagyok csak árnyék,
fényednek hiánya,
lerúgott cipő
madzagtalan,
szédült sas,
mindig napba vágyó
halvány sejtelem,
hogy reptemnek
rejtelmes értelme van.
🌞
🌬🍂