Komolytalan vallomás

dufmar•  2020. október 5. 20:25  •  olvasva: 73

Nagy tisztességnek tartanám,

ha csak árnyékod vetődne rám.

Ó hol vagyok tőled én,

okos férfi e földtekén.

Bár volnék cipő madzagod,

elismerő szavadért meghalok.

Ha mint sas szállnál velem,

s úgy hívnál egér, eledelem,

boldogan lennék vacsorád,

csak egy pillantást vethetnék rád.

Legyen e vers titok, rejtelem,

ne tudjad, hogy ott fekszel szivemen.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dufmar2020. október 6. 14:48

@Mikijozsa: Köszönöm.

Mikijozsa2020. október 6. 14:18

ah a szív rejteke melynek kerítésén a drótháló feszes,
szögesdrótvágóval adjon teret feléd a gondviselés, gratula a vershez

dufmar2020. október 6. 12:57

@negyvenkilenc: Köszönöm, ez jó válasz. Szép napot kívánok! :)

negyvenkilenc2020. október 5. 22:18

Komolytalan válasz

Vagyok csak árnyék,
fényednek hiánya,
lerúgott cipő
madzagtalan,
szédült sas,
mindig napba vágyó
halvány sejtelem,
hogy reptemnek
rejtelmes értelme van.
🌞
🌬🍂

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom