Két ember, ki nem jár a fellegek között,földhözragadt, alázatba öltözött.Fényük mégse közönséges, túlcsordul,bánjon az élet velük bármily zordul.Már megszokták, türelem lakik bennük,a békesség otthon közös szerelmük.Mindketten akaratukat leteszik,az együtt vállaltat szárnyukra veszik.Úgy tör ki ujjongásban a két lélek,hogy vigasztalja őket az ígéret,a hűség végül jutalmát elnyeri,az áldásoknak se száma, se szeri.Testük, vérük egyaránt olyan áldozat,mely jó magokat hoz, miközben elporlad.
