Kavics

Benne van a nyárban,

a halszagban és a hínárban

az ugró békával.

Sárga virág szőtte,

kakukk, kakukk, csipcsirip, tőte,

őrzi a gőte.

A mozdulatlanság,

az elszálló pihepuhaság,

vízipók és nád.

Egyedül az ember,

a szitakötő ilyet nem mer!

Istent az felejt el.

Eljön ősze neki,

mi volt érték, akkor keresi,

S lám, kavics kenyeri.